A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Helytörténet - Szilágyi László: „Törvényhozási csíny” Szabolcs vármegyében. A képviselő-választások törvényhatósági előkészítése a dualizmus időszakában

„Törvényhozási csíny" Szabolcs vármegyében... nap délelőtti óráiban hirdette ki. Állításukat a községek elöljáróinak bizonylatával is alátámasztották, a választmány mégis a küldöttség bizonyítékainak adott hitelt: „a határnapok kitűzése köröztetett", Balsa főbíráját pedig az elnök február 15-én személyesen is értesítette a 19-i összeírásról.

15 A tiszalökihez hasonló panasszal állt elő Napkor 1872-ben, de több sikerrel. A nyírbogdányi választókerület küldöttségének levele, amely 1872-ben június 14-én délután 3 órára tűzte ki a munka kezdetét, csak 15-én éjjel 1/2 1-kor érkezett meg a faluba. így 14-én (17 órakor) teljesen váratlanul toppant be a küldöttség, ráadásul 2 óra múlva már tovább is állt, ennek „köszönhetően" csak 37 jogosultat véve föl listájára. A község bírája szerint: „...ezen hallatlan eljárás talán abban leli magyarázatát, hogy ezen község lakosai legnagyobb részben a Deák-párthoz tartoznak." A napkoriak egészen a Belügyminisztériumig elmentek panaszukkal, s nem hiába: a minisztérium elrendelte a pótösszeírást. Az ezekhez hasonló viták eldöntésének legfőbb akadályát általában az jelentette, hogy az 1848: V. te. 13- §-a csupán az összeírások határidejének „haladék nélküli" közzétételéről írt, pontosabb meghatározás nélkül. Ezen változtatott az 1874. évi XXXIII. te. 32. §-a, amely szerint a kihirdetésnek legalább 8 nappal kellett megelőznie az összeírásokat. A határnapok kitűzésével kapcsolatban ettől kezdve ritkábban érkezett panasz, bár a küldöttségek kisebb-nagyobb pontatlansága fölött a Központi Választmány továbbra is szemet hunyt. A választmány pl. 1896-ban bekérte a kisvárdai választókerület negyedik összeírási szakasza elnökének, Szabó Józsefnek a jelentését, és utasította a tiszai járás főszolgabíróját, hogy állapítsa meg, kit terhel a felelősség Tiszamogyoróson a határnap kitűzésének elmulasztásáért. A hosszúra nyúlt vizsgálat végül a választmány 1896. október 26-i határozatával zárult le. Mivel a bemutatott jegyzőkönyv és a hozzá mellékelt községi bizonyítvány szerint az összeírás május 28-i dátumáról a községek elöljáróságát időben (május 18-án) értesítették, s 22-én azt közhírré is tették, a választmány az összeíró küldöttség eljárását törvényesnek minősítette.

17 Ez a döntés az 1874-es törvény 32. §-ának nyilvánvalóan ellentmond: 22-től az összeírásokig csak 6 nap telt el! 1874 előtt a lakosság késedelmes tájékoztatása, a rossz előkészítés alapvetően befolyásolta, befolyásolhatta az összeírások végeredményét is: a küldöttség ugyanis csak a személyesen jelentkezőket vette fel a választójogosultak 3 példányban összeállított névjegyzékébe vagy az elutasítottak listájára. Panaszszal a későbbiekben csak ők, a küldöttség előtt megjelent állampolgárok élhettek a Központi Választmánynál. Ez a rendelkezés Szabolcsban esetenként SzSzBMÖL IV. B. 254. Kpv-1896. 53SzSzBMÖL IV. B. 403- Kpv-1872. 10. (2359/k)., SZILÁGYI 1997. SzSzBMÖL IV. B. 403- Kpv. jegyzőkönyv. 1896. 284. 22-28%-kal is csökkenthétté az adott kategóriába tartozó választójogosultak számát! Az új (1874-es) választójogi novella 36. §-a már nem tette kötelezővé a küldöttség előtti személyes megjelenést. Az összeírásokra vonatkozó 1874: XXXIII. te. 38. §. a pártok módosabb tagjai számára mindemellett egy különleges politikai lehetőséget is tartogatott. Abban az esetben, ha az állampolgár több kerületben is rendelkezett a választójoghoz szükséges ingatlannal, maga dönthette el, hogy melyik község, ill. választókerület névjegyzékébe vegyék fel (CJH 1896.320., 321.). Előfordult, hogy ezek a birtokosok nem állandó lakóhelyük szerinti kerületben iratkoztak fel a választójogosultak listájára, hanem abban a kerületben ahol a párt érdekei által diktáltan nagyobb szükség volt jelenlétükre (MEZŐSY 1884.7.). Az összeírás szempontjai, a cenzus meghatározása 1874 előtt a községi elöljárók nyújtotta információk segítségével az összeíró küldöttségek és Központi Választmányok viszonylag önállóan határozták meg, „pontosították" a választójogi cenzust. 1872-ben például a nyíregyházi - s Deák-párti többségű - választmány az 1872-es (törvényre nem emelkedett) választójogi törvényjavaslat szellemében értelmezte az 1848: V. tc.-ket (pl. a befizetett adóhoz kötötte a választójogot), a megyei választmány ezzel szemben a cenzus pontos meghatározását általában a küldöttségekre bízta. Amíg a nyíregyházi választmány csak az 1848ban már választójoggal rendelkező nemeseket sorolta a „régi jog" kategóriába, addig a megyei választmány minden 1848 után felnőtté váló nemesi származású állampolgár választójogát is elfogadta. Nyíregyházán az ingatlanok értékének meghatározásakor az ingatlan után fizetett adó százszorosát vették alapnak, ezzel szemben a vármegyei választmány a küldöttségekre bízta a 300 ezüst Ft értékének megállapítását. Nyíregyházán megtelepedett kereskedőnek, iparosnak számították azokat, akiket „lakosként felvettek és akik a kórház részére eső telepítési díjat le is fizették". A községekben erről szó sincs, s amíg a városban egy segéddel dolgozó iparosnak - az 1868: XXVI. te. 6. §-a értelmében - azokat tekintették, akiknek segédjét a személyes kereseti adóba bejegyezték, vagy legalább 100 Ft évi jövedelem után fizettek adót, addig a vármegyei összeíró küldöttségek megelégedtek azzal, ha - a helybeli elöljárók nyújtotta információ szerint - az iparos huzamosabb ideig egy segéddel dolgozott. Ennek adózási hátterét és feltételeit nem kérték számon. A jogbővítés lehetőségét nyújtotta a megyei kerületekben a saját földbirtokból vagy tőkéből eredő „100 ezüst forint évenkénti ál217