A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Néprajz - Viga Gyula–Viszkóczky Ilona: A nagydobosi sütőtök

Viga Gyula - Viszóczky Ilona 6. kép Sütőtök, 1996 Abb. 6 Backkürbis, 1996 rületeken terjedtek el, s akár jelentősen nagyobb gazdasági eredménnyel kecsegtettek, mint a gabonavetés. A nagydobosi gazdák számára a sütőtök termesztése igen nagy gazdasági értéket termelt, így valójában fel sem merült a köztes vetemények lehetősége. Arra számos példa volt, hogy a tökföld két szélére egy-egy sor krumplit ültettek, ami el is választotta a mezsgyében a parcellát a szomszédtól, a tök tábla belsejébe alkalmanként kis darab dinnye, mák kerülhetett. A mezsgyébe ritkán egy-egy sor paszuly is került, mindezek azonban másodlagos gazdasági jelentőségűek voltak. Hasonlóan ritka volt az is, hogy a tök vetése lett volna másodlagos a művelésben. Vidékünkön nincs nyoma a tök másodvetésének (PÁVEL 1949-140.), s igen ritka az is, hogy szőlők végében, gyümölcsösökben tököt vetnének, s másodlagos a szerepe a kertekben is. Századunkban a tök a határhasználat kötött rendjének részese volt. Újabb kísérletnek számít, hogy a sütőtök - 3 méternyi - sorközét csillagfürttel vetik be, különösen azok, akiknek kevés az istállótrágyája a föld tisztes javításához. A korán virágzó csillagfürtöt még a tök futását megelőzően beleszántották a talajba. Bár nem kellett kapálni utána a közöket, mégsem hozott olyan jó termést a tök, mintha jó minőségű istállótrágyát kapott volna. A jó minőségű sütőtök biztosítása a gazdáktól sok és sokféle munkát igényelt. Egyik meghatározó mozzanata volt ennek a megfelelő minőségű vetőmag gyűjtése, illetve megszerzése, ami sok tekintetben összefüggött a dobosi sütőtök márkavédelmével (erről az előzőekben részletesen írtunk). A legjobb fogyasztási tulajdonságokat átörökítő vetőmag kiválasztása már az előző évi termés behordásakor megkezdődött. Már amikor a portán lerakták a szekérről a behordott termést, a legjobb formájú tökökből már akkor félretettek vetőnek. De csak a fogyasztás során derült ki, hogy valóban jó minőségű-e az adott termés: csak akkor hagyták meg a magját, ha a tök húsának megsütve is kiváló íze volt. A mag gyűjtésének és tárolásának többféle módja élt egymás mellett. Voltak, akik a kivágott magházat vékony, rugalmas pálcákra fűzték fel, s úgy szikkasztották meg az eresz alatt, illetve olyan helyen, ahol jól járt a levegő. Mások, amint a tököt baltával szétvágták, kiszedték és szétterítették a magokat, s úgy hagyták megszáradni. Ha az időjárás nedves, párás volt, akkor a tűzhely fekvő kéményén, illetve a tüzelőberendezés körül szárítgatták ki a magot. Használták erre a célra a lapos komlószárító kosarat is. Mikor a mag megszikkadt, átdörzsölték, kicsit megszelelték, s úgy tették a téli tárolására szolgáló vászontarisznyába (hurkos). így akasztották fel a padra, szellős helyre, ahol az egér sem férhetett hozzá. Voltak, akik meg is mosták a vetőmagot, s úgy szárí192