A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Néprajz - Viga Gyula–Viszkóczky Ilona: A nagydobosi sütőtök

A nagydobosi sütőtök 7. kép A tök kiszedett magháza Abb. 7 Herausgeschältes Kürbiskerngehäuse tották ki, de ez nem volt jellemző. Ha tálcán szárították ki a magot és magházat, akkor akár azon is feltették a padra. A kereskedők alkalmanként azt a jó minőségű tököt is megvették, amiből a gazda kiszedte a magot. Voltak, akik nem szenteltek ilyen figyelmet a vetőmagnak: mikor fogyasztásra kiválasztottak egy-egy tököt, ha jó minőségűnek találták, annak a magját szedték meg, de kikerülhetett vetőmag akár a sertésnek, szarvasmarhának adott tök megvágása után is. A tök vetése előtt az igényesebb gazdák próbavetést végeztek: ládikába, virágcserépbe elvetettek 1020 szem magot. Mikor kikelt bent a házban, megszámolták, hogy milyen arányban bújtak ki a szemek. Ha 10 szemből 8 kicsírázott, akkor jó kelés volt várható, s elég volt ha fészkenként 2-3 szem magot tettek a földbe. Ha gyengébb volt az elővetés, akkor 45 szem is a földbe került egy-egy fészekben. Akinek nem volt jó minőségű vetőmagja, az ismerőstől, rokontól kért. Szívesen adták, ez nem volt falun belül nagy érték, ugyanakkor igen nagy jelentősége volt a másik gazda, család gazdasági esélyeit illetően. Az eredményes termesztés másik feltétele a talajerő utánpótlása, a kiadós trágyázás volt. Ennek persze minden földművelő üzemben nagy szerepe van, ám a vizsgált terület homokos talajain enélkül elképzelhetetlen az eredményes gazdálkodás. A tök igényelte is a friss trágyázást, amit kétféle módon oldottak meg. Voltak, akik egész tél folyamán kihordták a földre a trágyát, amit aztán közvetlenül a vetés előtt szántottak le. Mások csak közvetlenül a tökvetés előtt hordták ki a földre az istállótrágyát: lehetőleg ért trágyát, ami azonnal javította a talajt. Még a tavaszi trágya is hasznosult a tökvetéssel: a jó gazda azonnal leszántotta, hogy a böjti szelek 2LZX ne szárítsák ki, ne veszítsen értékéből. Volt úgy, hogy megkezdték szántani a földet, s a parcella végén már kezdték is vetni utána frissen a tök magját. A szomszéd falvak gazdái olykor értetlenkedtek is, hogy a dobosiak nem a tök alá trágyáznak, hanem a majdani őszi gabonavetés alá. Ha a talajerőt bőséges trágyázással sikerült pótolni, akkor a tökmagot közvetlenül vetették, ha nem, akkor fészekbe került a vetőmag.

2 Ilyenkor kosárban vitték a trágyát vagy - erre a célra gyűjtött - erdei magházföldet a sorokhoz, s a kapával vágott kis gödörbe kevés trágyát (földet) tettek, arra kevés homokot húztak, majd a fészekbe 3-5 szem magot vetve azt betakarták. (Bokrolásnak is mondták a fészek elHasonlóan a dinnyéhez, a gazdasági szakirodalom ajánlotta a tök fészekbe vetését. De szólnak arról korrábi feljegyzések is: „Tehén ganéjba tegyed a tökmagot, ötöd napig kikel." Vö. SZARVAS-SIMONYI 1893.III.734.! Lásd még: ENTZ 1855.237., KORIZMICSBENKŐ-MORÓCZ 1856.343-! 193