A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)
Néprajz - Ratkó Lujza: Virágfakadás. Egy beregi hímes tojás szimbólumrendszere
Ratkó Lujza léten belül marad - s ilyen módon legitimitást élvez (még ha adott esetben helytelennek vagy megalapozatlannak is tartják) -, addig a másik az említett okok miatt nem felel meg a tudomány fentebb taglalt (ál)követelményeinek, s ilyen módon tudománytalannak minősül. Alaposabb megfontolás után azonban rá kell jönnünk, hogy a szubjektivitás egyébként sem vonható ki a tudományból: a teljes objektivitásra való törekvés merő önáltatás! Gondoljunk csak bele, hogy egy egyszerű adatközlésben is - aminél tényszerűbb és tárgyilagosabb területe nemigen létezhet egy tudománynak - már pusztán az adatok megválogatása, hangsúlyozása, a fontos és kevésbé fontos tények szelektálása is a kutató szubjektív értékítéletét, egyéni véleményét tükrözi! Hát akkor hogyne játszana szerepet egy sokkal összetettebb és bonyolultabb tudományos kutatásban, ahol a módszer meghatározásától kezdve a rendszerezés és elemzés tényezőinek megválasztásán keresztül az anyag értelmezéséig minden a kutató egyéni felkészültségének, tudásának és értelmének, azaz szubjektumának 2L függvénye! A másik igen gyakran felmerülő ellenvetés az értelmezési kísérletekkel szemben, hogy a tárgyat díszítő ember - legyen az egy hímes tojást készítő aszszony vagy egy tükröst faragó pásztor - nem volt és nincs tudatában annak, hogy milyen ornamentikát és miért alkalmaz, ergo nem is lehet értelmet keresni tevékenységében. Valóban, az illető a tudás mai racionális és informatív értelmében nem tudta, hogy pontosan mit csinál, s nem tudta volna megmagyarázni vagy értelmezni sem tettét. Ha viszont ilyesmit várunk el tőle, akkor egy tudatosan alkotó modern művész attitűdjét kérjük tőle számon, és mint oly sok más esetben, ismét csak modern szemléletünket vetítjük rá egy alapvetően eltérő világra. Először is a tradicionális művészetekre a képi gondolkodás jellemző, éppen ezért az ilyen módon alkotó művésztől nem várható el tevékenységének semmiféle verbális magyarázata vagy logikus kifejtése - ez ugyanis kizárólag modern korunknak, a fogalmi gondolkodás világának vívmánya. Másodszor a tradicionális kultúrákban a művészet funkciója alapvetően más, mint modern világunkban: mindig a kultusz része, s így a díszítés célja soha nem pusztán a tárgy „szebbé tétele" és valamiféle öncélú esztétikai vagy kommunikatív szempont ösztönös vagy tudatos érvényesítése, mint ahogy azt mai eszünkkel és szemléletünkkel olyan magától értetődőnek véljük; a díszítés feladata mindig az volt, hogy a felékesített tárgyat kiemelje a profán hétköznapiság, a puszta funkcionalitás világából, és áthelyezze azt a szakrális-kozmikus rend körébe - vagyis ilyen módon jelentéssel és értelemmel ruházzon fel egy olyan tárgyat, amely eredendően „jelentesteién" és „értelmetlen" volt. 7 Ez a szimbolikus művészet nem ismeri a szépség önmagáért való keresését: az a tárgy helyes elkészítettségéből, és (vagy) díszítése révén is magán hordott értelméből fakad; a szépség ezek járulékaképpen, mintegy ráadásként született meg. Az öncélú, pusztán esztétikai szempontú, kizárólag az érzékszervekre ható díszítés fogalma a tradicionális művészetekkel kapcsolatban értelmetlen és értelmezhetetlen, mivel minden forma - rendeltetéséből következően - valamilyen mélyebb jelentést hordozó jelként funkcionált. Éppen ezért az sem véletlenszerű vagy esetleges, hogy valamely tárgyra melyik jel került a díszítőművészet sok száz eleme közül; az ornamens megválasztásának is megvolt a maga oka és értelme, még ha gyakran nem is tudatos vagy „előre megfontolt" szándékból eredt. Ez az ok és értelem ugyanis legtöbbször nem az alkotó individuumból, hanem a fent említett kollektív tudásból, a tradícióból fakadt. Az alkotó ember kezét ez a hagyomány vezette, amit őseinek és saját életének tapasztalatai támasztottak alá és hitelesítettek - s ilyen módon a tudásnak egy másik, a hagyomány világához kötődő magasabb és szakrális értelmében igenis tudta, hogy milyen jelet kell arra a tojásra írnia, tükrösre faragnia. A hagyomány világában öröklött és elsajátított érzékenysége, a fogalmi gondolkozás körén kívül eső tudása volt az, ami természetessé és magától értetődővé tette számára, hogy az adott tárgyra - az adott körülmények között s az adott funkcióban - az anyanyelvként elsajátított és alkalmazott mintakészletből melyik jelet teheti rá. Azt sem szabad elfelejtenünk - s ezt a tényt a néprajztudomány sem tisztázta még -, hogy a tradicionális ember előtt nyitva állt egy ettől eltérő út is a tradíció birtokbavételére, különösen ha a hagyományozódás természetes csatornái elzáródtak: a nemzedékről nemzedékre átörökített, térben és időben terjedő sokévszázados tudás elemeit (legyen szó akár ősi szimbólumokról, akár az archaikus gondolkodásmód elemeiről, logikájáról) a tér- és időbeli hagyományozódástól függetlenül, személyes, intuitív átélés útján közvetlenül is megtapasztalhatta! A szakrális világszemléletű tradicionális ember ugyanis a világot a transzcendenssel áthatottként élte meg, s ilyen módon nyitott volt a „magasabb" (vagy „mélyebb") irányába, fel tudta fogni annak „üzenetét" - így számára közvetlenül is „lehívhatók" voltak az emberiség ősi tudásának elemei; a pszichológia közismertebb nyelvezetével élve, ahogy a gyerek könnyebben hozzáfér a kollektív tudattalan tartalmaihoz, mint a felnőtt, éppúgy a bizonyos fokú spontaneitással és természetességgel rendelkező tradicionális ember is nyitottabb volt ebben az irányban, mint a döntően racionálisan gondolkodó és alapvetően mesterséges 7 Nem véletlen, hogy a mai tárgyak nagy része, különösen korunk jellegzetesen modern produktumai díszítetlenek! Valószínűleg még az archaikus szemléletről semmit nem tudó ember számára is roppant disszonáns lenne egy tulipánokkal, esetleg életfa-motívummal „felékesített" televízió vagy számítógép látvány! 8 A gyermekrajzokban nemzettől, fajtól, kulturális háttértől függetlenül az egész világon ugyanaz a logika és létszemlélet nyilvánul meg, ugyanazok a jelek ismétlődnek. Lásd ezzel kapcsolatban MOLNÁR é.n., valamint BUJI 1996! 174
