A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Néprajz - Szathmáry László: Őskori kőeszközökhöz fűződő hiedelmek

Szathmáry László amikor vége van az esőzéseknek, nőnek ezek az olyanformák, mint a kis pitykék a szántásban". Hasonlóképp él a tudat a Felső-Tisza-vidéken is. Ha kis darab kovát, vagy obszidiánt találnak a homokon, azt ott visszadugják. Ha újra arra járnak és nagyobbat találnak, azt mondják, hogy megnőtt.

3 Másutt nem fogadja a nép ilyen szívesen az őskori kőeszközök és pattintékok felbukkanását. A Debrecen melletti Fancsikáról Monostorpályi felé vezető földutat övező földeken azt tartják, hogy az obszidián a rossz talajt jelzi. Monsotorpályi határában á bánatos lélekkel, a rossz sorssal hozzák összefüggésbe azt a gazdát, akinek a földjén ilyen követ találtak. Sőt, az adatközlő szerint olyan is előfordul, hogy a gazda összeszedte és távol elásta a földjének ezen hívatlan „terményeit".

5 A pattintott kőeszközök létrejöttét a legtöbb népies magyarázat tehát a mennydörgéshez és a villámcsapáshoz kapcsolja. A Rómer által gyűjtött és már említett mennykő és Isten nyila kifejezés a legelső adatunk erre vonatkozóan. Szántay feljegyzése szerint „...az obsidiánok az égrengéstől származnak, s nem egyebek volnának egy-egy mennykő hulladékánál." (SZÁNTAY 1871.10-11.) Az obszidiánpattintékok keletkezésének népies magyarázatát adva máshol így ír: ezek „a lehulló lebkövek sziporkázva szétpattant darabjai." (SZÁNTAY 1871.10.) A Tiszapolgár környéki régészeti leletek ismertetése kapcsán Bender Béla is megemlíti, hogy „...Rózsa tanyán és Frank Károly esperes-plébános úr szőlőjében, ahol a vincellér a szőlőben található, kova és obszidián szilánkokat 'égcsattanásnak' nevezte.". Hasonló elnevezéssel illeti a nép e tájon a lapos köveket is. „Ezeket 'ményköveknek' nevezi s babonás hit fűzi hozzá őket pl. egyesek azt tartják, hogy a villámcsapást oda húzza..." (BENDER 1910.4.). Ebből a leírásból egyértelműen kiderül, hogy a csiszolt és pattintott kőeszközöket egyformán mennyköveknek, égcsapásnak tekinthették. Bár, mint azt a későbbiekben látni fogjuk, ezt az általánosítást nem lehet elfogadni, így például a kígyókő elnevezés általában nem a pattintott kőeszközökhöz kapcsolódhat, mégis érdemes megemlítenem itt is Györffy István Fekete-Körös völgyi gyűjtésének egyik adatát arról, hogy a kígyó egy nagy felhőből keletkezett (GYÖRFFY 1916.82.). A Vásárosnamény melletti Nagyvarsányban az obszidiánhoz kapcsolódó mennykő (ménykőü) és Isten nyila kifejezések a 70-es évek derekán még fellelhetőek voltak. Hajdúsámson mellett jegyeztem fel 2 Erdei István (48 éves) közlése (Nagyléta, 1972). 3 Csiszár Árpád múzeumigazgató közlése (Vásárosnamény, 1975). 4 Hűse Imre (87 éves) közlése (Debrecen-Fancsika, 1973). 5 Hajdú Sándor (58 éves) közlése (Monostorpályi, 1973). 6 Csiszár Árpád múzeumigazgató közlése (Vásárosnamény, 1975). 7 Sándor István (49 éves) közlése (Hajdúsámson, 1972). 8 Csordás Sándor (55 éves) közlése (Konyár, 1972). 9 Csiszár Árpád múzeunigazgató közlése (Vásárosnamény, 1975). a következő beszámolót: „amikor oszt jöttek a fellegek arról a telek felől ni, hát olyanok vótak mind, mint a feketík. Mondta oszt Jóska, hogy szedelőzködjünk, mert már ügyi fiit a mennykőtű, hisz itt döngött a fejünk fölött. Ne fíjj te attúl, nem lesz abból semmi, mondom neki. Hanem aztán nem is vót itt egy szál eső se. No akkor láttam ott a tőkík körül ilyen köveket. Azóta se. Az én födémen ilyen még nem vót. Ne is legyík. Mert ugyina az égből jött, oszt még engem is kettéhasít a mennykőü."

7 ..-» Konyár és Tépe között a földből kifénylő kőeszközök létrejöttének magyarázatát kívánván az „Isten ostora" kifejezést hallottam, melyhez az „égből hulló csattanások" magyarázat társult.

8 Az adatközlő szerint az obszidiánon lévő kagylós hasadási nyomok az égcsattanás által kiváltott repedések. Mérken a kovától az obszidiánt „varjúköröm" névvel különbözteti meg a nép; ugyanez a kifejezés „varjúkarom"-ként él Kisnamény környékén.

9 Itt bizonyára annak a hiedelemnek a továbbéléséről, illetve egy változatáról van szó, melyet Szántay Aladár 1871-ben így írt le: „...az obsidiánok a szamár körmeiből hullottak el, s csak bizonyos átok miatt kővé változtak. Innen a köznép szamár körömnek keresztelte el." (SZÁNTAY 1871.11.) A körömnek - mint ahogy más bőrfüggelékeknek - az elhagyására vonatkozó megfigyelések elemzése külön néprajzi tanulmány részét képezhetné. Most csupán arra a gyanítható összefüggésre kívánok rámutatni, mely szerint az anyarozsként ismert tömlősgomba (Claviceps purpurea) népies neve, a varjúköröm és az obszidiánpattintékok már említett hasonló elnevezése között fennállhat. Ez az ergotoxint és ergotamint is tartalmazó növény a rozson nő. Régen a gabonával a szervezetbe kerülve emberben, állatban egyaránt különböző fokú mérgezést okozott. Az elsődleges tünet épp a bőrfüggelékek leválása volt. Nos vajon feltételezhető-e a kapcsolat a két jelenség között? E kérdés megítéléséhez ismernünk kell a Claviceps purpurea szaporodásának körülményeit. Ez a gombafajta ugyanis azáltal véteti magát észre, hogy az átlagosnál nagyobbra növő rozsszem sötétibolya színű. A kalászból ez kilátszik. Aratáskor lehull a földre, majd a földbe bejutva ott áttelel, s a spórái csak tavasszal fejlődnek ki. Feltételezhető tehát, hogy az aratáskor a homokra lehulló sötétibolya színű varjúköröm és a néphit által varjúkörömnek vagy szamárkörömnek titulált obszidiándarab hasonló jellegű elnevezése a hasonló esztétikai élményen alapul. Különösen akkor lehet szembetűnő ez a ha158