A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Néprajz - Ratkó Lujza: Tradíció és modernitás a néprajztudomány fényében

Tradíció és modernitás a néprajztudomány fényében nyos műveltség elemei mögött a tradíció organikus rendje, transzcendens, metafizikai mélységű háttere áll, addig a modern szokások, „hagyományok" gyökértelenek, rövid életűek, múlékonyak és esetlegesek, akárcsak azok az eszmék, divatáramlatok, amelyek létrehozták őket. Egyetlen példát említek: aki járt már az erdélyi Mezőségen vagy Kalotaszegen lakodalomban, annak lehet némi fogalma arról, hogy mit jelent egy lakodalmas menetben ének- és muzsikaszóval végigvonulni a falun. Azt viszont már hazai tapasztalatból is tudhatjuk, milyen egy mai városi esküvői menet: a virágokkal és szalagokkal feldíszített, fényesre vikszolt autók sorának éktelen, fülsértő tülköléssel kísért végigrobogása az utcán. A tradicionális menyasszonykísérő ének és a modern menyaszszonykísérő dudálás közötti különbség szimbolikusan jelzi - már fenomenológiai szinten is! - azt a különbséget, ami a néprajztudomány tradicionális és modern kutatási tárgyai között áll fenn. Csak remélhetjük, hogy a mind újabb gyűjtési területek irányába tapogatódzó néprajz nem fog rátalálni a modern esküvői kocsioszlopok duda-kakofóniájára! Hogyan kerülhet hát ki a néprajztudomány mostani zsákutcájából, mi lehet a szerepe egyre modernizálódó korunkban, a hagyományos népi műveltség eltűnésének végperceiben? Mint az eddigiekből is kiderült, számunkra a továbblépés egyetlen értelmes útja egy minőségi szemléletváltás lehet, amely a mennyiségi szemléletű kutatás - a vizsgált témák, területek horizontális kibővítése - helyett a vertikális irányban történő kiterjesztést, azaz a szemlélet és az elemzések elmélyítését jelenti, vagyis a népi kultúra tradícióként való vizsgálatát és értékelését.

5 Mivel a terepmunka további útjai hovatovább véglegesen bezárulnak, elérkezett az ideje annak, hogy a népi műveltség kulturális megnyilvánulásainak fenomenologikus regisztrálása, leírása és elemzése helyett a vizsgálódások arra a koherens szemléleti bázisra irányuljanak, amelyből e kultúra kisarjadt. Úgy véljük, hogy modern korunk értékzavarában a tradíció világlátása, értékrendje - ha nem is kollektív, csupán individuális szinten - ma is megtartó, eligazító erő lehet éppúgy, ahogy sok száz éven keresztül az volt. Szerencsésnek érezheti magát a néprajzkutató, hogy tanulhat tőle. E szemlélet gyakorlati alkalmazására tettünk kísérletet „Nem úgy kultúrában című könyvünkben (Nyíregyháza-Sóstófürdő, 1996). Irodalom ELIADE 1987. Mircea Eliade: A szent és a profán. A vallási lényegről. Mérleg Sorozat, Európa Kiadó, Budapest 1987. ELIADE 1993. Mircea Eliade: Az örök visszatérés mítosza. Európa Kiadó, Budapest 1993JUNG 1993. Carl Gustav Jung: Titokzatos jelek az égen. Ufókról és földön kívüli jelenségekről. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1993MNL Magyar Néprajzi Lexikon 2. kötet. Főszerk. Ortutay Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest 1979MOLNÁR é.n. Molnár V. József: A nap arca. Örökség könyvek, h.é.n. NIEDERMÜLLER 1992. Niedermüller Péter: Új törekvések a magyar néprajzban (1988). In: Közelítések. Néprajzi, történeti, antropológiai tanulmányok Hofer Tamás 60. születésnapjára. Szerk. Ujváry Zoltán. Ethnica Alapítvány, Debrecen 1992.353-369. SCHMEMANN 1972. Alexander Schmemann: Worship in a Secular Age. In: For the Life of the World. Sacraments and Orthodoxy. St. Vladimir's Seminary Press. Crestwood 1973-117-134. SHILS 1987. Edward Shils: A hagyomány. Bevezetés. In: Hagyomány és hagyományalkotás. Tanulmánygyűjtemény. Szerk. Hofer Tamás-Niedermüller Péter. MTA Néprajzi Kutatócsoport, Budapest 1987.15-66. RATKÓ Lujza Sóstói Múzeumfalu Sóstógyógyfürdő H-4431, Pf. 1. van most, mint vót régen..." A tánc mint tradíció a nyírségi paraszti 155