A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Németh Péter: Makay László 1914–1998

MAKAY LÁSZLÓ ny. múzeumigazgató (1914-1998) Németh Péter Augusztus elejére első munkahelye, a nyíregyházi Ref. Tanítóképző alapításának 75. évfordulójára várták szeretett tanítványai szeretett tanárukat, akinek az ünnepségen előadást is kellett volna tartania. Ez volt az első „óra", amelyet Makay László tanár úr nem tartott meg: 1998. július 26-án hirtelen, örökre eltávozott körünkből. Búcsúztatásán családján kívül nemcsak volt, immáron nyugdíjas korú tanítványai, fiatalabb tanártársai, muzeológus kollégái vettek részt, de Kisvárda közönségének sokasága is, bizonyítva, hogy életének nagyobbik felét, 47 évet töltve a városka falai között, nagy ismertségnek és elismerésnek örvendett. E sorok írója 38 éve tett szert barátságára, amikor egyetemi hallgatóként az akkor még álmos-poros járási székhelyre érkezve közel négy hónapon át vett részt a kisvárdai vár ásatásán, ahonnan - ha nincs Makay László segítő-óvó támogatása - bizony legszívesebben megszökött volna már az első héten. Mielőtt ránk hagyott örökségét számba vennénk, ismerjük meg életrajzának fontosabb adatait. Makay László 1914. november 28-án született Kassán, ahol édesapja a helyi javítóintézet ref. lelkésze volt, de már kétévesen Alsóvadászra (Abaúj vm.) kerülnek, ahol elemi iskoláit is végezte. A gimnáziumi tanulmányok színhelye a hajdúböszörményi Bocskai Gimnázium, majd Debrecenben szerez földrajz-történelem szakos középiskolai tanári és - a teológiát is befejezve - lelkészi oklevelet. Ebben őseit követte, akik falusi lelkészek, rektorok és nótáriusok voltak. Első munkahelye a nyíregyházi Ref. Tanítóképző, ahol 1937-41 között teljes óraszámú óraadó vallástanító, majd a következő tíz évben rendes tanár, aki kezdetben szaktárgyait, később a pedagógiai tárgyakat tanítja, mert az iskolájának erre van szüksége. 1942-ben megnősül (felesége, Mátyás Ilona Ibolya tanítónő), ám a „fordulat éve" nemcsak iskolájának államosítását hozta magával, hanem nyíregyházi lakásuk lefoglalását is. Három fiúgyermekkel költöznek Kisvárdára, ahol a szintén már Állami Tanítóképzőbe helyezik, majd amikor abból leánygimnázium lesz, ott marad tanárnak. 1959-ben, mint megbízhatatlant, egy évre a helyi III. sz. ált. iskolához helyezik át, majd 1960-tól a Bessenyei Gimnázium tanára, ahol 15 évig tanít. Ezzel egyidőben 1965-től - a Vármúzeum tiszteletdíjas vezetője. 1975ben kerül át a Szabolcs-Szatmár Megyei Múzeumok Igazgatósága állományába múzeumigazgatóként, innen nyugdíjazzák 1979- május 31-ével, 42 évi munkaviszony után. A Rétközi Múzeum néven megnyíló új tájmúzeum 1986-tól 1994-ig, 80. születésnapjáig alkalmazta tudományos munkatársként. Eddig az életrajz száraz adatai. Pályaképe megrajzolásához vegyük segítségül felkérésemre 1989-ben írt és 1991-ben kiegészített önéletrajzát. „Még mint diák 1931-ben, esetleg 1932-ben - másodmagammal, egyik osztálytársammal - beléptünk a Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjába, s az akkor e pártban tevékenykedő Féja Géza és Simándy Pál Hajdúböszörménybe való meghívását kezdeményeztük és irodalmi délután keretében látogatásukat megszerveztük és lebonyolítottuk. (Barátom volt ebben társam, Nagy Tibor, később az Élet és Tudomány egyik rovatvezetője.) Az egyetemen a Bajtársi Egyesületnek nem lettem tagja, hanem az akkor ellenzékinek számító Egyetemi Körbe léptem be, s könyvtárosa voltam. Utolsó egyetemi évem idején a Bethlen Gábor Kör elnöke lettem... Egyetemista koromban több cikket (sorozatot is) írtam a Debreceni Független Újságba és a teológusok szerkesztette Közlönybe. Ennek egyik szerkesztője is voltam. Tagja lettem a Márciusi Frontnak is, amelyik annak idején sorra alkalmat teremtett a legjelesebb fiatal szociológusok, s népi írók meghívására, részben a Kollégium termeiben, részben az egyetem helyiségeiben voltak az emlékezetes előadások." Nem véletlenül idéztem oly hosszan a gimnazista, majd egyetemista évekről írottakból, mert az itt kapott élményanyag párosulva a szervezőképességgel a kulcsa annak, hogy miért éppen Makay László lett a kisvárdai Vármúzeum alapítója, a Rétköz régészeti, néprajzi kincseinek lelkes gyűjtője, a város élő helytörténeti lexikona. Nem véletlen tehát, hogy szakdolgozatát Alsóvadász néprajzából írja (1938, a gépelt kézirat a KLTE földrajzi intézetének a könyvtárában van), hogy 1948-ban a Fehérlő fia c. népmesét, mint eredetmondát elemzi (Szabolcsi Kalendárium), hogy A Jósa András Múzeum Évkönyve XXXIX-XL. 1997-1998. 9-10.