A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Helytörténet - Ulrich Attila: Lengyel pénzforgalom Szabolcs megyében a török korban

Ulrich Attila lenti, hogy eltűntek a lengyel fizetőeszközök a pénzforgalomból, de valószínűleg gyorsabban áramlottak ki Szabolcsból, növelve ezzel az egyre súlyosabbá váló aprópénzhiányt. Az l660-as évektől a török kiűzéséig forgalmuk újra reneszánszát élte. Az általunk vizsgált századok egyes korszakainak meg volt a maga jellemző lengyel pénzneme. A XVI. század elején a félgarasok forgalma volt a legjelentősebb, egészen a XVII. század elejéig nagy számban fordultak elő a pénzforgalomban (pl. Nyíribrony, Nyírbogdány, Hodász). Talán az egyik legproblémásabb érem, amely régiónkban használatban volt. A problémát a félgarasok pénzlábának állandó csökkenése jelentette, ami sok kárt okozott az embereknek. 1578-ig értékük 1,5 dénár volt, ez évtől kezdve 1 dénárra csökkentették (HUSZÁR 1969-1970.58-59). Szükséges lépésnek bizonyult, mert amíg I. Zsigmond uralkodása idején a félgarasokat 6 latos ezüstből, 0.387 gr színsúllyal verték, addig Báthori korában színezüsttartalmuk csak 0.335 gr volt (GUMOWSKI 1960.205., 208.). 1526-tól, I. Zsigmond pénzrendelete (GUMOWSKI 1960.205.y

1 értelmében változás következett be a lengyel pénzverés profiljában: nagy mennyiségben kezdték verni az új fizetőeszközt, a garast a korona, a litván, valamint a porosz pénzverőműhelyekben is. A Magyar Királyságban 1578-ig értékük 3 dénár, ezután már csak 2.5 dénár lett (HUSZÁR 1969-1970.58-59.). III. táblázat: A garasok pénzláb- és színsúlyváltozása 1526-1623 között korona porosz litván lat/Ag lat/Ag lat/Ag 1526 6/0.77 1530 6/0.77 1535/36 6/0.96 1566/68 5.5/0.71 1559 5.5/0.868 1580/1601 5.3/5/0.67 1604 5.3/4/0.56 1623 4.1/2/0.29 Bár a garasok a XVII. század első harmadáig jelen vannak az éremleletekben, de csak az 1580-as évekig játszottak vezető szerepet Szabolcs pénzforgalmában. A XVI. század végén a dutkdnak nevezett hármasgarasok vették át a vezető szerepet a pénzforgalomban. Jó minőségük miatt panasz alig fordult elő ellenük. Értéke 9 dénár volt, de a sorozatos lengyel pénzrontások miatt a XVII. század elején már megkülönböztettek ó- és újdutkákat, az előbbit 10, az utóbbit 9 dénárban számolva (HUSZÁR 1969-1970.59.). I58O-I6OI között a háromgarasok 13.5 latos ezüstből 2.015 gr színsúllyal kerültek verésre. I6l6-ban már csak 13 latos ezüstből 1.53 gr ezüsttartalommal, 1632tól kezdve pedig 7.5 latos pénzlábbal mindössze 0.90 gr-mal verték ezt a pénzfajtát (GUMOWSKI 1960.208., 210.). Kedveltségét bizonyítja, hogy a Magyar Királyságban és Erdélyben is utánverték a dutkákat. Valószínűleg a XVII. század utolsó harmadában is nagy tömegben foroghatott, hiszen 1673-ban leszállították értékét és 1674-ben megerősítették devalvációját."'János Kázmér (1649-1668) uralkodása alatt a háromgarasok már csak 6 latos ezüstből 0.66 gr (GUMOWSKI 1960.214.) színsúllyal készültek. Minden bizonnyal a század második felében lett rossz pénz a dutka, akkor, amikor a nagyobb címletű véreteké volt a vezető szerep a pénzforgalomban. Azonban ez az egyetlen éremtípus, amely minden Szabolcs megyei leletben előfordul! A XVII század elejének a legnagyobb tömegben forgó, legtöbbet vitatott, mégis az aprópénzhiány miatt nélkülözhetetlen pénze a clreipölker vagy poltura volt. Az I6l4-es pénzrendelet alapján 7.5 latos ezüstből, 0.72 gr színezüsttel vert poltúrákat 1619-től már csak 6.5 latos 0.49 gr, 1632 III. 13-án kiadott pénzrendelet értelmében 6 latos pénzlábbal, és 0.44 gr színsúllyal verették, ami nagy károkat okozott a hazai pénzforgalomban (GUMOWSKI 1960.210.). Értékük az ópoltúráknak (Iól4-l6l9 között vert pénzek) 4-4.5 dénár, az újpoltúráknak 3 dénár volt (HUSZÁR 19691970.61.), majd a XVII. század további évtizedeiben ismét devalválódott. Szabolcs megye pénzforgalmának gondjaira mutat rá Kovasóczky István levele a megye rendjeihez 1622. október 21-én: „...az el múlt Generalis gyűlésben Sopron varasában mitt veghezett...es mint limitálta mind arannak, Tallérnak, polturanak az vallorat, mely...az Nemes Országnak az Varmegyeken publicaltatodik, es minden rendektől acceptaltatot, ugy informaltattunk peniglen, hogy némely heliekben, találtatnak ollyak az kik az vegezest megh vetvén, nem akarlak az liinitatio szerint el venni azpolturat, nylvan való karara es fogiatkozasara minden rendbeli híveinknek (kiemelés tőlem - U.A.)...Hadgiuk es parancsiollyuk heöseghteknek hogy az varmegien varasokon ezen Soproni veghezesnek Articulusoknak continentiaia szerint, az Moneteknek el vételét újonnan püblicaltassa..."

20 Bethlen Gábor az akkori Részek, így Szabolcs megye uralkodója a pénzverésnek és a pénzforgalomnak megreformálására lépéseket tett a poltúrák kiszorítására, de sikertelenül. 1626-ban mégis azt írta: „Aminthogy a rossz polturákban számtalan kárt vallunk mindnyájan. Mennél jobban folynak, annak több kár következnék belőle. De ha két pénzre szállítanánk le, semmi kárt nem szenvednénk. Erdélyben és a hozzá tartozó területeken Istennek hála, most már emlékezeti sincs a polturáknak. Megélnek minden rendek a hét vármegyében is, ha elvetik vala a kereskedő urak a polturát." (KEREKES 1943.309.) Bethlen levelével ellentétben mégis szükség volt forgalmukra, enyhítendő a pénzforgalomban kialakult aprópénzhiányt. A Szabolcs megyei éremleletek is azt bizonyítják (pl. 1526. október 15. Szaboles-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (tov.: SzSzBML) IV.A.l Fasc. 91 No. 2. a megerősítés Faso. 92. No. 35. 1674. líz utóbbit Szálai Barkóczi Istvánnak címezték. A dutkák értékét, melyet az oklevél „grossi doplices Polonici, vulgo Duttich"-nak nevez alig ér 10 dénárt (5 krajcárt), amely „hactemus pro sex cruciferis, aut duodecim denariis'-ért, leszállították. SzSzBML. IV.A.l. l-asc. 40 No. 12.1622 268 A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997