A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Néprajz - Ratkó Lujza: Jeles napok és dramatikus hagyományok egy nyírségi faluban

Jeles napok és dramatikus hagyományok egy nyírségi faluban Szüret Október második felében, a szüret idején nagy szüreti felvonulást és bált rendeztek a faluban. Az iskolánál gyülekezett a csapat, onnan indult a felvonulás. A magyar legények bőgatyában, csizmában, lobogós ujjú ingben, fekete kalapban, szépen felszalagozott lovakon vonultak fel. A magyar lányok viselete fehér ruha volt, hozzá párta, kokárda. A csőszlányok bő szabású ruhát viseltek piros lajbiviü. A menet fő látványosságát azonban a maskarának beöltözött legények adták. A bosnyák

2 nevű alakoskodó például egy késekkel, cukorkákkal, egyéb apróságokkal telerakott katulyát vett a nyakába, és „nyikorgós" hangon, ahogy a maskurák szokták, kiabált, „mint egy bazáros": „Ide jöjjenek, ide jöjjenek énhozzám venni csokolládét (sic!), van fésű, van borotva!" Az üveges egy üveggel megrakott fadobozt vett a hátára, és kiabált, mint a valódi üvegesek. A drótos két törött korsót akasztott a karjára, úgy ment az utcán végig. Ezek a maskurák mind rongyos ruhába öltöztek, papírálarc fedte az arcukat, és elváltoztatott hangon beszéltek, hogy fel ne ismerjék őket. A kéményseprő fekete ruhát vett magára, alaposan bekormozta magát, és egy kaparcsot tett a vállára. Volt, aki öregasszonynak vagy terhes asszonynak öltözött: nagy hasat csinált magának, pokrócot csavart a farára a ruha alatt, kendővel bekötötte a fejét. A kékítős zsidó rossz fekete ruhát, széles karimájú ócska kalapot vett fel, betintázta magát mindenütt. Kékítős üveggel a kezében kiabálta, hogy kékítőt vegyenek. Volt, aki cigánynak öltözött, s egy rossz hegedűvel a kezében „muzsikált" végig az úton. A köszörűs szintén rongyos ruhát húzott, és mestersége jeleként rossz késeket aggatott magára. Igen kedveltek voltak az állatmaszkok. A tehénmaszk például úgy készült, hogy tehénszarvat erősített valaki a fejére, az arcát egy bőrdarabbal eltakarta, az orránál, szeménél, szájánál kivágta, és körülhúzta színes festékkel. Kifordított báránybőr bundát vett magára, amire hátul egy rongyból sodort hosszú farkat erősített. Egy másik maskara vezette kötélen, ez meg hol két lábon, hol négykézláb ment utána. A mulatság kedvéért azt is megcsinálták, hogy két tehénmaskura összeverekedett, hogy megnevettesse az utca népét. A kecskemaskurát könnyű volt megcsinálni, mert majdnem minden háznál hevert kecskebőr a padláson. Alakítója fejére húzott egy bőrt, amin a szarv is rajta volt, papírból, rongyból álarcot csinált, végül a lába szárát betekerte valamilyen szőrrel vagy báránybőrrel, hogy ne látsszon ki a nadrágja. Kísérője kötelet kötött a nyakába, úgy vezette a két lábon járó, mekegő kecskét. A szamármaskurának papírból volt az álarca, s barnára festett keménypapírból csináltak neki fület. Egy rossz harisnya és egy bunda volt rajta, rongyból volt a farka, úgy ment négykézláb vagy két lábon is, hogy nagyobb legyen a nevetés. A menetet elöl egy magyar legény nyitotta meg, lovát kétoldalról két magyar lány vezette. Utána sorakozott a többi, tíz-tizenkét magyar legény lovon, majd a magyar lányok következtek két sorban vagy szekéren ülve, aztán a csőszlányok nyolcan-tízen, végül a maskurák zárták a menetet szekéren vagy gyalogo1 „Bulgáriából ezek a bosnyákok bejöttek Magyarországra, és abba az tizeket úgy neveztük, hogy bosnyákok." san. Az egyik szekérre nagy hordót raktak a szüret jelképeként, a legutolsón pedig egy cigánybanda húzta. Minden felvonuló kezében kulacs volt: danoltak (az „Ősszel érik babám, a fekete szőlő" kezdetű dal volt a legnépszerűbb szüreti nóta), ittak, szilvát dobáltak a bámészkodók közé. A maskurák ugráltak, bolondoztak, ijesztgették az utca népét, kiabálva, dobolva kínálták a portékájukat, néha leszedték még a szekér oldalát is. A menet bejárta a falut, sokszor még Nagykállóba, Balkányba is átvonult. A bált az iskolában tartották meg. A legények hosszú zsinórokra fűzött almával, szőlővel feldíszítették a terem falait, mennyezetét. A csőszlányok feladata volt a dekoráció őrzése, s ha valaki tépett a szőlőből vagy az almából - márpedig a legények már csak virtusból is sokszor szakítottak -, akkor azt pár forintra megbüntették. A magyar legények szedték a belépődíjakat, ők vigyáztak a rendre. A maskurák továbbra is bolondoztak, nevettették a bálozókat, de volt, aki átöltözött és civilként vett részt a bálban. Az ötvenes évek második felében rendeztek utoljára szüreti felvonulást és bált. Akkor már csak 4-5 maskara öltözött fel, s a felvonulók öltözéke is megváltozott: a magyar legények csizmanadrágot, fekete csizmát és mellényt viseltek, a lányokon magyar ruha volt pártával, a csőszlányok pedig népi táncosoktól kölcsönkért buggyos ujjú blúzt, rózsás szoknyát és pöttyös kendőt vettek magukra. A menetet kétoldalról kerékpárosok kísérték, a kerekeket díszítésképpen behúzták nemzetiszínű papírral. Új szereplője volt a szüretnek a postáslány, aki egyenruhában, fiákeren vonult fel. Az ő szerepe volt a bálban a szívküldi kézbesítése: „Például ha egy lány táncolt, akkor ilyen virágos lapokat küldtek neki, 'szív küldi szívnek szívesen', odavitte és utána meg küldték a nótát. Fizetni kellett a cigánynak ezt külön, a szívküldire]" Erzsébet-nap (november 19) Erzsébet-napra sokszor leesett az első hó, olyankor a lányok megmosdottak benne, hogy szépek legyenek. Azt tartották, ha ilyenkor nagy hó esik, akkor enyhe tél jön utána. Ezen a napon kötötték be, azaz terelték be véglegesen a jószágot a legelőről. Katalin-nap (november 25.) Ha Katalin kopog (hideg), karácsony locsog (enyhe lesz), de ha Katalin locsog, akkor karácsony kopog, azaz fagyos, hideg lesz. Úgy tartják, ez a régi megfigyelés mindig beválik. Játékok, dramatikus hagyományok Aratás Az aratás a földműveléssel foglalkozó parasztember legnagyobb, legnehezebb munkája volt a mezőgazdadőbe árultak késeket, borotvát, fésűket, kanalakat, ez-az, még órákat is. A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997 251