A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Néprajz - Ratkó Lujza: Jeles napok és dramatikus hagyományok egy nyírségi faluban

Ratkó Lujza dolgozni, kapálni, nem szabad a jószágot befogni, mert nagy vihar, jégverés jön, és belevág a villám abba, aki nem tartja meg az ünnepet. „Hát űrnapjakor nem dógoztunk mink se, csak esetleg úgy estefele, ha kaszálás vagy gyűjtés, ilyesmi vót, amit muszáj vót összeszedni, ha jött valami vihar." Ma már csak az idősebbek tartják meg ezt az előírást, a fiatalabb korosztályok nem: „Hát mán az utóbbi időben hallottam, láttam is, hogy kapáltak, oszt a másikon meg végigszaladt a hideg: jaj, az meg kapál!" Medárd-nap (június 8.) Ha Médárduskor esik az eső, akkor még negyven napig esni fog, tartja a mondás. Ha nem esik, akkor viszont negyven napig szárazság lesz. Ezt a megfigyelés igaznak tartják ma is. Szent János-nap (június 24.) Ezen a napon szakad fel a gabona töve, utána már érik, fehéredik a búza. „Vót úgy, hogy mentem a gabonafődön, és valóságba lehetett hallani, hogy annak felreccsen a töve!" Ha Szent Jánoskor esik az eső, akkor esős idő következik utána. „Lesz mező, mert Szent Jánosra el van borulva, esni fog az eső!" Péter-Pál napja (június 29.) Ha Szent Jánoskor felszakad a gabona töve, akkor Péter-Pálkor már lehet aratni, addigra megőszül, megszokta a gabona. Ez a nap az aratás hagyományos kezdőnapja. A Péter és Pál nevű férfiakat gyakran ugratták névnapjukon azzal, hogy csak ketten érdemeltek meg egy napot: „Az én vejemnek sokat mondom: 'Menj te szerencsétlen, kettőtöknek van egy nevenapja, az enyém meg karácsonyba van!'" Illés-nap (július 20.) Ezen a napon régebben a birisiek elzarándokoltak a máriapócsi búcsúba. 1945 óta kevésbé járnak, ugyanis akkortájt szűnt meg az Illés-napi búcsú nagy látványossága, a virágokból, zöld ágakból épített szent szekér. Erről a szekérről a mise végeztével mindenki tépett virágot, hogy vihessen haza a búcsú emlékére. Akinek sikerült szereznie, az otthon a szentkép mellé tűzte. Szent Illés szekéren ragadtatott a mennybe, ezért azt tartják, hogy mikor zeng az ég, villámlik, akkor Illés megy a tüzes szekéren, s az zörög. Úgy tartják, hogy ettől a naptól kezdve hő á dohány, mert felhúzza a Mária-ének meg a Fiastyúk: „Na mosmán fog nyőni a dohány, mer felhúzza a Fiastyúk... na majd felhúzza az ének, mán mennek Pöcsra, oszt éneklik!" Lőrinc-nap (augusztus 10.) E naptól kezdve nem jó a dinnye, nem szabad enni, mert „beleszart Szent Lőrinc". Nagyboldogasszony (augusztus 15.) Ilyenkor sokan mentek a máriapócsi nagybúcsúba, de az otthon maradottak is megtartották az ünnepet. Szent János fejevétele (augusztus 29.) A hagyomány szerint e napon nem volt szabad tálból enni, csak tányérból, mert Keresztelő Szent Jánosnak is tálba tették a fejét. Sokak szerint viszont éppen hogy tálból kell enni, és nem tányérból. Vannak olyanok is, akik szerint ilyenkor se tálból, se tányérból nem szabad enni, csak lábosból. Böjtnapnak számított, csak gyümölcsöt, szőlőt, dinynyét, főtt tengerit ettek. Ezen a napon egy tál korai szőlőt is szenteltek - és szentelnek ma is - a templom számára. Kisasszony napja (szeptember 8.) A birisi görög katolikusok leginkább a Kisasszonynapi búcsúra jártak Máriapócsra. Régebbenprosecióval mentek, újabban már nem mennek gyalogosan. Szent Mihály-nap (szeptember 29.) Mihály-nap arról volt a legnevezetesebb, hogy a pásztorok, cselédek ekkor költöztek új helyre. Július végén volt a maradás, akkor kellett bejelenteniük, hogy maradnak-e a gazdájuknál vagy sem, illetve a gazda ekkor mondta meg, hogy elégedett-e a munkájukkal, vagy el akarja bocsájtani őket. Szent Mihályig aztán lehetett új helyet keresniük, és ezen a napon költöztek át az új gazdához az elszegődött pásztorok, cselédek. Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy Szent Mihály napján a pásztornép nagy mulatságot is tartott. Valamelyikőjük házánál vagy a vásárban, esetleg kint a határban összejöttek, és egy kis „itóka" mellett mulattak, táncoltak. A zenét maguknak szolgáltatták furulyával, klánéival. „Ilyenkor a pásztorok összejöttek, vittek ki oda ilyen itókát, oszt űk mulattak egy kicsikét kint a határba. Mentem is arra: 'Héj - mondom -, jó világok van!' 'Hát - aszongya - igen, mer Szent Mihály-nap van!'" A falu görög katolikus templomját Szent Mihályra keresztelték, ezért ezen a napon tartották a templombúcsút. A görög katolikusok nem dolgoztak ilyenkor. Ma már a hozzá legközelebb eső vasárnapon tartják meg. Szent Mihály-napkor párosították a juhokat, ez volt az űzetés napja. Február végére, márciusra már ellettek a birkák, ezért is hívták a márciust báránmosó hónapnak. Szent Mihály után szabad volt a jószágnak legelni a réteken, laposokon, mert akkorra már túl voltak a második fűkaszáláson. „Szent Mihály után lehetett menni a határba a tehenekkel, jószágokkal, szabadon legeltetni minden fődön." Dömötör-nap (október 25.) „Hegyen ülő Demeternek kinn a lődörgője! Hát mert a hegyen van a szőlő, oszt a levél alatt meg látszanak a fürtök ügyi az aljbul!" 250 A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997