A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Néprajz - Ratkó Lujza: Jeles napok és dramatikus hagyományok egy nyírségi faluban

Jeles napok és dramatikus hagyományok egy nyírségi faluban haza. Otthon a jószágnak vagy az apróléknak: tyúk­nak, libának, kacsának adták oda. Egyesek a szentkép­hez tűzték vagy vázába tették, illetve mindig őriztek egy-két szálat az imakönyvben is. Éppúgy hatásosnak tartották a vihar, villámcsapás ellen, mint a szentelt gyertyát és birkét: ha jött a vihar, tettek belőle a tűzre. A szentelt búzából készült koszorúk elszáradásukig a templomban maradtak, aztán elégették őket. Ma már - a régi hagyománnyal ellentétben - nem mindig búzát szentelnek, előfordul, hogy más gabo­naföldet választanak ki, ha az közelebb fekszik a temp­lomhoz. Ha Szent Márk hétköznapra esik, akkor nem is a napján, hanem a hozzá legközelebb eső vasárnapon végzik el a szertartást. A szentelt búzát viszont még ma is éppen úgy használják fel, mint régebben. Május elseje Valamikor a lányok, legények kapcsolatában igen fontos szerepet játszott ez a nap, ugyanis még egy-két évtizede is nagy divat volt ilyenkor a májusfaállítás. Ha egy legény komolyan udvarolt valakinek, akkor szé­pen kidíszített májusfát vitt május vilídyjn a lánynak. Vágott egy hosszú fücfadgdt (ficfá), azt színes szala­gokkal, delinkendőkkel kiboglározta, kidíszítette, majd leásta a lány ablaka alá, vagy kitűzte a kapujához. Sok­szor egész éjjel a kapu alatt hasalt, nehogy lelopják a fáról a drága kendőket. Reggel aztán láthatta a falu, melyik lánynak van komoly udvarlója, ki megy hamaro­san férjhez. Azt is megfigyelték, kinek van nagyobb májusfája, kié van szebben feldíszítve. Ezért aztán elő­fordult, hogy a lányok maguk is raktak a fára kendő­ket, hogy az övék legyen a legszebb. Arra is akadt példa, hogy a legény üresen vitte a zöld ágat, és ha a lány feldíszítette reggelre, akkor tudhatta, hogy szíve­sen veszi az udvarlását. Május éjszakáján nagyon kel­lett vigyázni a kerti virágokra is, mert a legények azo­kat is lelopkodták a májusfára dísznek. Sokszor még a kutyát is az orgona mellé kötötték, nehogy ellopják, másnap mégis sok lány ablaka alatt állt nagy, virágzó orgonaág. A komoly udvarló, vőlegény éjjeli zenét is vitt szere­tőjének, jegyesének május éjszakáján. Cigányokat fo­gadott, és hallgató nótákat húzatott az ablaka alatt. Ha szívesen fogadták, akkor egy pillanatra fényt gyújtot­tak az ablakban - elég volt egy gyufaszál vagy egy gyertya. „Ha nem vót fény, akkor nem fogadták, akkor űrá mán nem vót szükség". Egy-egy gavalléros férj a feleségének is adott szerenádot, sőt májusfát is állított neki. Ha május elseje vasárnapra esett, akkor tambura­bált is rendeztek valamelyik lány udvarán a májusfa alatt. Néha előfordult, hogy egy lány vétett a közösség rendje ellen, például kikosarazott egy fiút a bálban, ilyenkor az csúfságból száraz ágat vitt neki májusfa helyett. Idősebb, vénlánykorba ért lányokkal is meg­történt, hogy ilyen májuscsabakot kaptak. Ha két sze­rető összeveszett, akkor a legény ezzel is jelezhette, hogy „nem akar vele szövegelni tovább", haragszik a lányra. Nemcsak haragból vagy bosszúból, hanem időn­ként a tréfa kedvéért is vihettek száraz ágat valakinek: teleaggatták rongyokkal, katrancokkdl, rossz fazeka­kat, üres vödröt, rostakávát, meszes fazekat, kenyérsü­tő kosarat, de még döglött állatokat (kutyát, malacot, macskát, tyúkot) is akasztottak rá. Igen népszerű szokás volt május éjszakáján a kiska­puk leszedése: a legények, ahol tudták, kidöntötték a kiskaput, és levitték a rétre a kanálispartra, vagy né­hány házzal odébb húzták. A háziak megtréfálásának ez a módja nemcsak ezen a napon, hanem szilveszter éjjelén is gyakran előfordult. Sokszor beletelt pár nap­ba, míg a gazda megtalálta a kapuját. Egyesek dücskőt raktak az ajtóba vagy a kiskapuba, hogy az ott lakók ne tudjanak kijönni a házból. Megtörtént az is, hogy az udvaron szekéren alvó legényt, fiatal párt kihúzták az utca közepére vagy lehúzták a rétre, s csak reggelre kelvén vették észre, hogy hova kerültek. Akire hara­gudtak a legények, annak a szekerét felvitték a padlás­ra vagy a tetőre: a földön szétszedték, majd a magas­ban ismét összerakták. Bajlódhatott vele a gazdája, míg ismét szétszedte és levitte a földre. Manapság a májusfák helyett legfeljebb virággal dí­szített zöld ágakat dugnak a kapura, a nagy május fák állításának szokása 1945 után fokozatosan megszűnt. A kapuk elvitele viszont még mindig nagy divat, a virágokat is éppúgy ellopkodják a fiúk, mint ennek előtte. Éjjeli zenét is szoktak vinni, de cigányzene helyett inkább danolva adnak szerenádot. A csordát május elsején hajtották ki először a legelő­re. Ilyenkor a gazdák is kikísérték az állatokat, „mer a csordás akkor még nem bírt első nap a jószágokkal. Az egész falu ment arra kifele, és úgy mint a csürhe, ott mentünk a tehenek után, kikísértük." Zsófia, Orbán napja (május 15., 25.) Orbán az utolsó fagyosszent, ezért úgy tartják, hogy Orbán lehabarja, behabarja íxpaszulyt. Vagyis ha erre a napra kikel a bab, akkor biztosan lefagy, megcsípi a dér, mert ilyenkor általában hideg szokott lenni. Ép­pen ezért azt mondják, hogy pár nappal előtte vagy utána kell elvetni npaszulyt, de legjobb Zsófia napján, akkor ugyanis biztosan nem fagy le. Pünkösd Az Úrjézus mennybemenetelének ünnepe. Ezen a napon a templomot virágszirmokkal, kakukkfűvel szór­ták tele, nagy tölgyfaágakkal díszítették fel. Mise után a legtöbben vittek haza magukkal egy kis tölgyfagallyat, levelet, amit az imakönyvükbe tettek. Volt, aki vihar, jégverés ellen használta: mikor meggyújtotta a szen­telt gyertyát, akkor a szentelt birkébő\ és a tölgyfából is tett a tűzre. Van, aki úgy tudja, hogy a pünkösdi szentelt tölgyfát a káposzta közé kell lökni, akkor nem eszi meg a hernyó. Régebben ezen a napon a lányok feldíszítették ott­hon a szobájukat ugyanúgy, ahogy a templomban lát­ták: kakukkfüvet, akácvirágot, pünkösti rózsát szórtak a földre. Pünkösdkor szokás volt a községi pásztorok meg­ajándékozása: a gazdák öt-tíz pengőt vittek ki nekik a legelőre, vagy az asszonyok sütöttek nekik bélest, szent­jánoskenyeret, ezzel jutalmazván őket, hogy ünnep­napokon is ellátják a jószágokat. Űrnapja Űrnapján a közeli Nagykálióba vagy Balkányba men­tek be sokan a római katolikusok körmenetét meg­nézni. Azt tartották, hogy ezen a napon nem szabad A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997 249

Next

/
Thumbnails
Contents