A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Néprajz - Ratkó Lujza: Jeles napok és dramatikus hagyományok egy nyírségi faluban

Ratkó Lujza Virágvasárnap Az ünnep tiszteletére az asszonyok, lányok szépen kiöltöztek ezen a napon. A lányok fehér vagy rózsaszín ruhában, színes nyakbavaló kendővel mentek a templomba. Ez a szokás ma is él. Virágvasárnap a barkaszentelés napja a görög katolikus szertartásrendben. A templomból ilyenkor mindenki vitt haza egy szálat a szentelt birkából Régebben azt tartották szépnek, ha sok birke volt a lakásban, mert az mélyen vallásos családról tanúskodott. A hazavitt szentelt birkából minden családtagnak le kellett nyelnie egy szemet, hogy részesüljön a szentségből. A birke arra is jó volt, hogy húsvét első napján az ételszentelés, illetve a templomi gyónás, áldozás előtt is ehessen valaki. Ezen a napon ugyanis délig szigorúan böjtöltek, mindenkinek meg kellett várnia a szenteltet. Aki viszont valamilyen ok miatt korábban akart enni, az úgy törhette meg a böjtöt, hogy lenyelt egy szemet a szentelt birkáiból. A bírkeágat általában a szentkép mellé tűzték, vagy egy vázában a szekrény tetejére állították, hogy megvédje a házat a villámcsapástól. Nagy vihar, villámlás idején egy-két gubacox. a tűzbe dobtak, hogy megcsendesedjen az idő. Egyesek szerint abba a szobába nem volt szabad bevinni, ahol aludtak, mert az nem hozott szerencsét a gazdasszonynak a kiscsirkékhez. Régebben az ólba is tettek birkát Ma már nem tartják ilyen szigorúan a böjtöt, a birkének sincs ilyen szerepe a húsvéti étkezésben, de az idősebbek még ma is nyelnek belőle a templomból hazatérvén, sőt nem egy háznál az unokákkal is lenyeletnek egy-egy szemet. Nagyhét A nagytakarítás ideje. Húsvét előtt mindenütt kimeszeltek, rendbe tették a házat és az udvart a nagy ünnep tiszteletére. Nagycsütörtök Ezen a napon a vallásosabb asszonyok összegyűltek, kimentek az útszéli feszületekhez, kitakarították, felvirágozták őket, elvégezték az olvasót, majd énekelve visszamentek a faluba. 1945 előtt még egész proseció vonult ki a határba ilyenkor, vitték a templomi Mária-képet, a pap imádkozott és énekelt, majd szintén énekelve visszamentek a templomba. „A keresztfához megyek" című éneket mondták ilyenkor. Ma már az idősebbek közül is csak két-három szentebb asszony tartja ezt a szokást. Nagycsütörtökről úgy tartották, hogy ilyenkor a harangok Rómába mennek, megnémulnak, s ezért a feltámadásig a harangozó kelepcével (kereplővel) a toronyból kelepelve hívta misére a népet. 1945-ben elromlott a kelepce, s azóta a kelepelés szokását nem gyakorolják. Nagypéntek Jézus halálának, temetésének napján mindenki feketében ment a templomba, a hívek többsége ma is gyászruhát ölt magára ilyenkor. Nagypéntek szigorú böjtnek számított, ezen a napon még azok is böjtöltek - például a reformátusok -, akik egyébként a nagyböjt többi napjain nem. Ezen a napon a birisiek. délig nem ettek semmit, délután is csak egy kis pattogat és egy kis vizet vettek magukhoz. A régi öregek egész nap böjtöltek, az esthajnalcsillag feljöveteléig még pattogat sem ettek. Sok háznál még tüzet sem raktak a tűzhelyen ezen a napon, a kukoricát is szabad tűzön pattogatták. Az 50-60 év felettiek nagy része még ma is tartja a böjtöt, délig nem esznek semmit, utána is csak pattogat. Aki nem bírja megtartani, az esetleg egy kis zsírtalan sajtot, sovány kenyeret eszik olajjal vagy borssal. „Nagypénteken mossa a holló a fiát" - tartja a mondás, s ezzel magyarázzák azt a szokást, hogy ilyenkor mindenki igyekezett megmosdani a kanális vizében, hogy szép és egészséges legyen. Valamikor a lányok még a jeget is feltörték, hogy megmosakodhassanak, mert szépek akartak lenni. A gyerekeknek az apjuk vagy az anyjuk hozott egy kupa vizet hajnalban, abban mosdottak meg, hogy szépek legyenek, ne legyenek szeplősek. Egyesek szerint nagypénteken éjfélkor gyógyító erejű a víz a kanálisban, ezért kell benne megmosakodni ilyenkor. Mások szerint a húsvét előtti megtisztulásnak volt része a nagypéntek éjszakai fürdés a folyóban, hogy ne csak a lelkük, hanem a testük is megtisztuljon az ünnep előestéjén. Idősebb asszonyok ma is hoznak e nap hajnalán vizet a kanálisról, és arcukat, kezüket megmossák benne. Nagypéntek hajnala volt a békaűzés ideje is. Az asszonyok ilyenkor seprűvel körülhúzták a portájukat, s közben a reggeli imádságukat (például a rózsafüzért) mondták, hogy a csúszómászók ne menjenek be a házukba. Volt, aki csak a tornácát seperte le, hogy ne ugorjon oda a béka. „Nagypéntek hajnalba, míg a nap fel nem jön, én megyek kifele, veszem a seprűt, nem kell azt sepregetni, csak húzom kürül-kürülfele a házon, hogy a béka ne uralkodjék." Nagyszombat A sütés-főzés, a húsvéti ételek elkészítésének a napja. Régebben ekkor sütötték a pászkát, sütik ma is a kolbászt, sódart, készítik a szentelnivalót. A valamikor szigorúan vett böjtöt sem lehetett ilyenkor igazán megtartani, hiszen meg kellett kóstolni az ételeket. Az asszonyok igyekeztek mindent előkészíteni, megcsinálni húsvét vasárnapra, mert úgy tartották, aki azon a napon dolgozik, azt megveri az Isten. Nagycsütörtök után a harangok e nap éjfélkor szólaltak meg újra, és a falu apraja-nagyja igyekezett a templomba a feltámadásra. Úgy tartják, hogy mikor a kakas háromszor megszólal éjfélkor, akkor hasad meg a sírkő, akkor száll ki a sírból Jézus. Húsvét Húsvét a karácsony mellett a görög katolikus nép legnagyobb ünnepe volt. Ilyenkor az elszármazott gyerekek is hazamentek a szülői házhoz ünnepelni, a miséken ott volt a templomban az egész falu. A húsvét vasárnapi ételszentelésre rendszerint még az is elment, aki egyébként nem járt templomba. Régebben nagy pászkaszentelő kaskákbíxn vitték az ételt megszenteltetni. Ezeket a nagy, fehér kosarakat Nyíregyházán, Balkányban vették a vásárokon, ebbe rakták bele az összes elkészített ételt: egy vagy több pászkát, sonkát, sódarhúst, kolbászt, töltött tyúkot, sárgatúrót, vajat, túrót, tojást, cukrot, tormát, a módosabbak egész sült bárányt - a szájába díszítésnek még pár szál zöld ve246 A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997