A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Néprajz - Ratkó Lujza: Jeles napok és dramatikus hagyományok egy nyírségi faluban

Jeles napok és dramatikus hagyományok egy nyírségi faluban Ratkó Lujza Dolgozatom egy kis nyírségi falu, a mintegy 1700 lakosú, többségében görög katolikus vallású Biri jeles napjait és dramatikus hagyományait mutatja be. A tanulmány első része, mely a téli ünnepkör szokásait és hiedelmeit taglalja, a nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyvének XXXIII-XXXV. számában jelent meg 1993-ban. Az akkori közlés előszavából kiderül, hogy az anyag leírása a gyűjtőmunka lezárásának évében, 1982-ben született. A leírt szokásokat, játékokat azonban már a nyolcvanas években sem gyakorolták, csak az idősebb generációk emlékezete őrizte meg őket a jelenkornak - az azóta eltelt 13 esztendőben pedig olyan mélyreható és visszafordíthatatlan változások mentek végbe a falu életében, amelyek lassan, de biztosan eltüntették-eltüntetik a tradicionális paraszti műveltség utolsó elemeit is. Az itt bemutatott anyag korántsem teljes - a tavaszi, nyári és őszi jeles napokhoz fűződő szokásokon, hiedelmeken kívül a különböző társas munkaalkalmakon előforduló játékokat, dramatikus hagyományokat, maszkos alakoskodásokat írja le, s ilyen módon csupán vékony és meglehetősen töredékes szeletét nyújtja a hagyományos népi kultúrának -, mégis egy olyan világ, olyan szemlélet, életmód sejlik fel mögötte, amelynek teljessége, megtartó ereje évszázadokon keresztül képes volt éltetni népünket, s amelynek eltűnése pótolhatatlan vesztesége az általános magyar és az európai kultúrának. Nagyböjt A húsvét előtti héthetes bűt kezdete hamvazószerda volt. A görög katolikusok szigorúan betartották a böjtöt, régebben még a fazekakat is kimosták, hamulúggal kiforrázták, hogy ne maradjon benne semmi zsíros a böjt idejére. Már jó előre 10-15 liter olajat ütöttek napraforgóból, hogy elég legyen a böjtre. A hétfőt, szerdát és pénteket tartották meg, ezeken a napokon csak olajjal, a tehetősebbek tejjel főztek. A leggyakoribb böjti étel a málépuliszka volt, amit tejjel, olajjal, káposztával ettek. Sűrűn készítettek még krumplilángost, ciberét, káposztás paszulyt, különböző habart leveseket. Aki megtehette, az tejfellel, túróval, vajjal böjtölt. Ahol szigorúbban vették a böjtöt, ott cukrot sem volt szabad enni, sőt tojást sem, mivel az is „zsírból nőtt". A legtöbb szülő a gyerekeivel is szigorúan betartatta a böjtöt. Nagyböjt időszakában aki tehette, sűrűbben járt templomba, mint egyébként, hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap este is elment a misére. Az asszonyok többsége ilyenkor a gyász jeleként fekete ruhába öltözött, és fekete kendőt kötött a fejére. A vallásosabbak esténként eljártak egymáshoz imádkozni „az Űrjézusnak a kínszenvedésére". Ez a szokás most is él, általában péntekenként és vasárnaponként gyűlik össze néhány vallásosabb idős asszony, elmondanak egy rózsafüzért, öt Miatyánkot, ötven Üdvözlégyet, és böjti énekeket énekelnek. Mindig más háznál tartják az összejövetelt. A böjt idején minden szombaton, majd hűsvéttól pünkösdig minden második szombaton a halottakért miséztek a templomban, ezért ezeket a napokat hóttak szombatjának nevezik. Azt tartják, hogy ilyenkor nem szabad varrni vagy fonni, mert görbe nyakú, görbe lábú, nyomorék csirkék kelnek ki a tojásokból kőteltetéskor. Ezt a tiltást hamvazószerdára is mondják. Nagyböjtben az egyház tiltott mindenféle hangos ének- és muzsikaszót, táncot, a fiatalok egyetlen szórakozása a bálozás helyett a játék volt. A lányok körjátékokat, kapuzós játékokat játszottak az utcán, a fiúk pedig laptáztak vagy cikkáztak, sokszor a lányokkal együtt. Mivel a nagyböjt a tél végére, tavasz elejére esik, ilyenkor már mindenki nagyon várta a jó időt, figyelték, megszólalnak-e, brekekelnek-e a békák, jelezvén az idő melegebbre fordulását. Ha márciusban még esett a hó, a lányok megmosdottak benne, hogy szépek legyenek, ne legyenek szeplősek. Azt tartották, „ahogy elmegy a márciusi hó, úgy elmegy a szeplő". A márciusi esőnek nem örültek - mint ahogy mondták, még a földből is ki kellene ásni -, mert úgy vélték, ha ebben az időszakban esik, akkor nyáron nem lesz eső, nagy szárazság lesz. Ha az igazi jó idő jeleként megjelentek az első fecskék, a gyerekek kiabáltak: „Fecskét látok, szeplőt mosok!" - és köpködtek, hogy ne legyenek szeplősek. Sándor-, József-, Benedek-nap (március 18, 19-, 21.) „Sándor, József, Benedek, zsákban hozza a meleget!" - ezt a mondást ma is ismeri mindenki. Régebben a gyerekek kiabálták az utcákon, ők már nagyon várták a jó időt, hogy mezítláb járhassanak. Ha az időjárás mégsem fordult melegebbre ekkorra, azt tréfásan azzal magyarázták, hogy a három atyafi beült a kocsmába, és a nagy beszélgetés, múlatás, ivászat közepette elfeledkezett a jó időről. József-napra azt is mondják, ha e napon fúj a szél, akkor egész esztendőben fújni fog. Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.) Ez a nap ünnepnek számít, az asztalra is ünnepi étel kerül ilyenkor, de nem kapcsolódik hozzá dologtiltás. Ezt a napot tartják ugyanis a virágültetés, gyümölcsfaoltás legjobb időszakának: úgy vélik, mivel Szűz Mária ezen a napon lett viselős, ezért minden ekkor elültetett vagy beoltott növény megfogan. A fák ültetését is eddig a napig kell befejezni. A nagyböjt időszakában van néhány kiemelkedő jeles nap, ami már a húsvétot készíti elő valamilyen módon. Feketevasárnap „Akkor az Úrjézus Krisztus nagy szenvedésbe vót", ezért sokan gyászruhában mentek és mennek ma is ilyenkor - sőt egész feketehéten - a templomba. A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997 245