A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: Kosárfonás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

Kosárfonás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 7. kép Kiskosár (Sóstói Múzeumfalu, Ltsz.: 94.3.13.) Abb. 7 Kleiner Korb (Museumsdorf Sóstó, Inv.Nr.: 94.3.13) mányos kosárfonó községekben, illetve székhelyeken alakultak meg, így munkát adtak az ott élő lakosságnak is. Ilyenek a Szatmár vidéki Háziipari Szövetkezet szatmárcsekei részlege Fehérgyarmaton, Tímáron, Szabolcsban. A kosártípusok bővüléséhez, díszítettségük alakulásához hozzájárult az is, hogy a Háziipari Szövetkezet dolgozóit szakmai tanulmányi utakra vitték a Dunántúl hagyományos kosárfonó vidékeire. Az itt látottakat saját munkáikon „kamatoztatták". A háziipari kosárfonás olyan településeken maradt fenn, ahol a természeti környezet adottságai a kosárfonást már korábban felvirágoztatták és a kiegészítő keresetre ráutalt szegényparaszti családokban ennek erős hagyománya alakult ki. Műhely A kosárfonásnak külön helyisége nem volt, télen, hideg időben a lakószobában, nyárikonyhában, nyáron kinn a szabadban, a fészer alatt fontak. Készítmények, termékek Zöld fűzvesszőből készített tárgyak Az archaikusabb formát őrző kávás kosarak közül megyénkben ma már csak néhány típus található (6. kép). Egyik variációjuk az olyan kosár (karonkosár), amelyre vastagabb hajlított vesszőből úgy erősítettek fület, hogy azt karra is lehetett venni és így alkalmas volt gyümölcsszedésre (7. kép). Ilyen kosárban vitték a piacra a zöldséget, gyümölcsöt, a határba az ételt. Ezt a formát az 1940-es évektől nem használják. A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997 A különböző méretű ovális vagy a kerek káváskosarat mindenre használták. Méret szerint lehetett: kétvékás, vékás, félvékás. A félvékás 14-15 kg űrtartalmú, ház körüli mindenes volt, használták krumpliásáskor, hámozáskor, hagyma,.és gyümölcsszedésnél, tüzelő behordásra, kukoricamorzsoláskor stb. A vékáskosár terményhordásra, vetőmagcsávázásra, a kétvékás takarmányhordásra, csutka összegyűjtésre szolgált. Fenekes szegett kosár zöld fűzvesszőből A káváskosarakat valószínűleg a századforduló táján kezdték kiszorítani az új formájú, fenekes szegett kosarak. Ezeket a kétfülű, kerek aljú kosarakat napjainkban is használják háztartásokban, gazdasági udvarokon. Típusai: zöldkosár (krumpliskosár, krumplihámozó) (8. kép), verembejáró, tojástartó, szénahordó (9. kép), halaskosár (10. kép), fáskosár. Az 1940-es évektől alakult ki a kerékpár csomagtartójára erősített biciklikosár, amely jellegzetes teherhordó eszköze a mai falunak. Kerek vagy ovális fenékre zöld- és fehérvesszőből napjainkban is készítik. Általában párosával használják a tej mennyiségétől függően (11. kép). Tyúkültető kosár: tél utolján ebbe ültették a kotlóst. Általában elterjedtek az egész megye területén a nagyméretű, kerek, kétfülű, vessző kovászszárítók (komlószárító) (12. kép). Ezekben tartották a kemence tetején vagy madzaggal felakasztva a kenyérsütéshez szükséges élesztőanyagot, a kovászt. De használták őket - kisebb méretű formáit - gyümölcsszárításra, aszalásra is. Ovális fenekű, zöld fűzvesszőből készült a karonkosár (13- kép). Régen is és ma is a legkedveltebb kosárfajta. Fennmaradásának oka, hogy bármilyen gyümölcsöt, zöldséget, tojást úgy szállíthattak benne a piacra, hogy nem tört össze semmi. Régen ebben vitték a keresztelőre a süteményt, italt. A hasaskosarak bab, tojás tárolására szolgáltak. Ezek a kupujkák díszítetlenek, néha füllel és fedővel is ellátott edények. A korsókosarat két drótfüllel akasztották a szekéroldalra, ebbe tették a vizeskorsót (14. kép). 8. kép Zöldkosár (Sóstói Múzeumfalu, Ltsz: 83.2.9) Abb. 8 Rundkorb (Museumsdorf Sóstó, Inv.Nr.: 83.2.9) 231