A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: Kosárfonás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

Bodnár Zsuzsanna 9. kép Takarmányos kosár (Sóstói Múzeumfalu, Ltsz. nélkül) Abb. 9 Futterkorb (Museumsdorf Sóstó, ohne Inv.Nr.) Fenekes, szegett kosár hántolt, főzött vesszőből Az egyfülű, karra akasztható, kerek vagy ellipszis alaprajzú kosarakban hordták a piacra az árut. A finomabb kivitelű karos kosarak külön csoportját alkotják a katolikus falvakban a pászkakosarak (15. kép), melyekben húsvétkor a szentelni való ételt viszik a templomba. Ezek kosárfonó mesterek munkái, kizárólag hántolt vagy főzött, nemes vesszőből készültek, felső harmadukat széles coffszegés díszíti. Ugyancsak hántolt, vagy főzött nemes vesszőből készültek azok a kerek fedelű, díszes szegésű kenyértartók, amelyekbe egy nagy kerek házikenyér belefért (16. kép). Az 1930-40-es évektől használják a tiszta, száradt ruha leszedésére, tárolására a ruháskosarat (fehérruha tartó kosárnak is nevezik). Az 1970-es évektől használták a hántolt, főzött vesszőből készült, két füllel ellátott fedeles szennyestartót. A Tisza-parti falvakban (Timár, Szabolcs) készítették, de helyben nem használták a puttonykosarat (17. kép). Formája a puttonyhoz hasonló, csak vesszőből készül. Szőlő- és gyümölcsszedésre, szállításra használják a Hegyalján még ma is. Bálikosarat az 1950-es évekig használtak. A lányok sült tésztát vittek benne a bálokba ismerőseiknek kínálgatni. Kendőt helyeztek a kosárba és ebbe tették a tésztát. Kínáláskor a kosártetőt felnyitották (18. kép). A gyermekkosár régen is és ma is kedvelt kosárforma. Díszítőművészet Megyénkben a kosárfonás tekintetében díszítőművészeti és ízlésbeli különbségek nem mutatkoznak. 10. kép Halkosár, halász szatyor (Sóstói Múzeumfalu, Ltsz.: 55.64.6) Abb. 10 Fischkorb, Fischerbeutel (Museumsdorf Sóstó, Inv.Nr.: 55.64.6) Típusát tekintve 2-3 olyan darab van, melyet egyik tájegységen használtak, ismertek, a másikon nem. Beregben ismert és helyi specialitás volt a korsókosár, díszkosár, melyeket a megye többi területén nem használtak. A Nyírség Tisza-parti falvaiban jellegzetes darabok a kenyereskosarak, pászkakosarak, puttonyoskosarak, utazókosarak, ma pedig igen keresett a szennyeskosár. A készítendő tárgyak formáját és fonástechnikáját mindenkor a funkció határozta meg. így e tárgyak között nagyon kevés a díszített. Inkább a tárgyak megformálása és a felületkiképzés finomsága hordozza az esztétikumot. A durvább kidolgozású kosarakon díszítést csak a legritkább esetben találunk. Az egyik eljárás az, amikor néhány sor hántolt, fehér vesszőt fűznek bele a hántolatlan vesszőből fonott kosár falába. Ritkább díszítési formának tekinthető az edény falának áttörése. Csak a hántolt vagy főzött vesszőből készült tárgyakat díszítették; általában a szegőrészt. Ezt nevezik koszorúzásnak vagy coffozásnak. A már befejezett darabot kettősfonással díszítik, kettős vesszőszál és hármas vesszőszál összefonásával. A másik díszítőelem a függőleges pálcika díszítés, amikor egymástól 3-5 cm távolságra a fenékfa és a koszorú közé függőleges vesszőket rögzítettek. Vesszőfestésre ritkán került sor, esetleg ünnepi kosaraknál. A kosárfonás jelentőségét bizonyítja, hogy egyik adatközlőm a vesszőmunkákat, a kosárfonást az "élet részének" nevezte. Emberemlékezet óta jelentős ez a kismesterség, a kosárfonásnál így nem lehet periódusokat megállapítani. Folyamatos munka, nincs virágkora. A mennyiségi termelést az igények szabták meg, az állattartás, földművelés alakulása. 11. kép Biciklikosár (Sóstói Múzeumfalu, Ltsz.: 83.2.583.6.6) Abb. 11 Fahrradkorb (Museumsdorf Sóstó, Inv.Nr.: 83.2.5-83.6.6) 232 A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997