A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)
Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: Kosárfonás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében
Kosárfonás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1. kép Fenékszegés vagy lábazás (Zajách Mihály timári kosárfonó) Abb. 1 Bodensäumen oder Rahmenfertigung (Mihály Zajách, Korbmacher in Timár) sítették a készülő darabot, s ezt könnyen forgathatták körbe. Főleg a hántolt és a főzött kosarak készítésénél alkalmazták ezt a technikát. A nagy kosárkötő falvakban a kosárkötő két térde szolgált a kosarak leszorítására. A munka a vesszők hosszúság, nagyság szerinti szétválogatásával kezdődött. A vastag, erős vessző fenékpálcának való, a középnagyságú oldalrakáshoz, a rövidből aljszegő, oldalának való került ki (NAGY-VIDÁK 1978.51.). A kosárfonásnak számos művelete és technikája ismeretes. A fenékpálcának vagy fenékfának való vesszőt a legvastagabb vesszők végéből vágják. Ez olyan hosszú, amilyen a kosár fenekének az átmérője. A fenékpálcák száma a kosár méretétől függően lehet 6, 8, 10. 34 fenékpálcát középen meghasítanak, a hasítékon keresztüldugják a másik 3-4 pálcát. Ennek kereszt a neve. A hasítékba egy vékony, hosszú vesszőt dugnak, ezzel rögzítik a keresztet. Egy másik vékony szál a hasíték túlsó oldaláról indulva az ellenkező oldalon fogja a keresztet. Ezután két szál vesszőt a vékony végén összecsomóznak, egy előtt, egy mögött a két szállal egyszerre haladva szétválasztják a pálcákat úgy, hogy azok egyenlő távolságra legyenek egymástól és az egész egy kicsit domború legyen (NAGY-VIDÁK 1978.51.). A beszúrt vesszőket derékszögben, egy irányban vezetik. Az alul jövő vesszőt a következő négy vessző fölé, a következő vesszőt a négy alá vezetik, a következőt derékszögig. A műveletet addig végzik, míg a belső négyzetet kétszer körül nem érte a fonás, közben figyelve arra, hogy a rögzítés szoros legyen. A két vessző segítségével a fenékkarókat egyszerű gyűrűfonással szétszedik és a kívánt méretig befonják. Az alj fonást bármilyen fonással végezhetik (1. kép). A fenékszegés után következik a berakás, berakóvessző vagy oldalfonás (2. kép). Egyszerű fonásnál a függőlegesen elhelyezett vagy oldalkarókon a vesszőt be, a másikon ki ismétlődéssel folyamatosan vezetik. A következő vesszősor az alatta lévő sort nem köti, hanem ráhelyeződik, de az oldalkaróknál a fonást fordítva végzik, egyiken kívül, másikon belül. Közben a verővassal tömörítik, azaz minden karó között megütögetik. A vékony végeket úgy vágják le késsel vagy metszőollóval, hogy a végük belül támaszkodjon a karóhoz. A berakás és elfonás addig ismétlődik, míg megfelelő magasságú nem lesz egy kosár. A berakóvessző tehát a kosár magasságától függFormáját úgy adják, hogy a karókat felül kiengedik, ha szélesíteni, s összekötik, ha szűkíteni akarják. A kosár száját felül 2-3, legtöbbször 4 szálból készült zsinór, gyűrű erősíti meg. A kétszálas egy karó előtt, egy mögött, a háromszálas két karó előtt, egy mögött, a négyszálas két karó előtt, kettő mögött fonással készül. A kosár befejezése a fennálló karókból készült szeges (3- kép). Egyszerűbb módja, amikor egy vagy két karó mögött lehajtogatják a karókat, esetleg néha több sorban is egymás után. A szeges díszes formája a koszorúzás vagy coffozás. Ezt a díszítési formát mindennapi használatra készült kosaraknál nem alkalmazzák. Amikor csaknem elkészült a kosár, következik a tisztítás vagy kinyesés (4. kép). A kosár belsejében maradt keskeny végeket metszőollóval "kitisztítják". A fül készítése az utolsó művelet (5. kép). Két hosszú, egyenes szálvesszőből készül. Vastag végén kihegyezve egy karó mellé leszúrják a kosár falába. Két karó távolságot kihagynak, s a harmadik karónál fűzik a szeges alá belülről kifelé, félkör alakú fülpálcát hagyva, melynek magassága három ujjnyi. Köröző mozdulattal megcsavargatják, majd mindig egy oldalról bújtatva, a fülpálca közé tekerik. A 3. kép Szeges Abb. 3 Säumen 2. kép Berakóvessző vagy oldalfonás Abb. 2 Einflechtgerte oder Seitenfiechten A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997 229