A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Néprajz - Páll István: A nyíri Mezőség néprajzi kutatása

Páll István tős lehetett a juhászat, hiszen az 1860-as években két kiadványban is jelent meg rajz az itteni juhászok viseletéről.

1 A mezőségi juhászat háttérbe szorulása a XIX. század második felére tehető. Okai közé sorolható a már említett folyamszabályozás, a tagosítás, melyek eredményeképpen összezsugorodtak a legelők, kibővült a szántóföldi művelés alá fogott földterület; de megemlíthetjük még a bőr- és gyapjúértékesítési nehézségeket is, melyek szintén közrejátszottak a juhtartás (és egyéb nagyállattartás) visszaszorulásában (GOMBÁS 1963. 228.). A századvégi statisztikai adatok szerint a 7 községben 13.492 juh volt, ami a XVI. századi adatok ismeretében nem is tűnik olyan soknak.

2 A nagyállattartást a külső legelőöv biztosította, mely a legnagyobb kiterjedésű Szentmihály határában volt. Az 1787-es új határfelosztásig itt legeltették a szilaj, illetve félszilaj tartású állatállományt (lovakat, szarvasmarhákat). Még az 181 l-es térkép kútnevei is feltüntetik a „Méneskút", „Gulyáskút" elnevezéseket (GOMBÁS 1968.7.). Az, hogy Eszlárnak öt, Szentmihálynak négy szilaj ménese volt a XVIII. század végén, a lótartás nagy jelentőségét bizonyítja. És ehhez még hozzáadható másik négy mezőségi település 6 ménese is! (Egyedül Tiszanagyfalunak nem volt ménese.) (BALOGH 1959.304.) A lótartás a XIX. században szintén visszaszorult: 1837-ben már csak két ménese volt Szentmihálynak (GOMBÁS 1968.9.). A század végére a már felsorolt okok miatt tovább csökkent a lóállomány: 1895-ben a Mezőségen csak 3-626 lovat írtak össze/ Az állatállomány csökkenését az I. világháború pusztításai még tovább fokozták (pl. Szentmihályon a lovak száma az 1895-ös 1.223-ról ekkorra 962-re esett vissza) (GOMBÁS 1968.16.). A szarvasmarha-állomány nagyságáról azt tudjuk, hogy a XVIII. század végén a 7 mezőségi település lakosai 19 szilaj vagy félszilaj tartású gulyával rendelkeztek (BALOGH 1959304.), a száz év múlva végzett mezőgazdasági összeíráskor ugyanezen községekben 9-889 szarvasmarhát vettek számba.

4 Külön kell említenünk, hogy a rideg tartáson kívül a kezes tartású állatok is fontos szerepet játszottak, hiszen ezek szolgáltak igázásra, szolgáltatták a táplálékot stb. is (sertések, tehenek). 1796-ban a Mezőségen 18 kezes tartású tehén-, illetve ökörcsordát találtak. Az adatok szerint jelentős volt a sertésállomány is, hiszen ugyanitt 10 naponta kijáró csürhét és 19 félszilaj kondát írtak össze (ez utóbbiak közül egyedül Nagyfalu 9cel rendelkezett!) (BALOGH 1959-304.). Földművelés A földművelésre, pontosabban a gabonatermelésre vonatkozó jelentős forrásunk a már említett 1556-os dézsmajegyzék. Ennek adataiból kitűnik, hogy Eszlár, Dada és Dob a legtöbb búzát termelő mezőségi községek. Balogh István számításai szerint a Mezőség településein 1556-ban 6.303 köböl búza, 523 köböl árpa és 135,5 köböl rozs termett (BALOGH 1960/b.l59.). A fenti számok azt mutatják, hogy a búza termelése igen jelentős volt (a 7 mezőségi település majdnem fele annyi búzát termelt, mint a Nagykállói és Kisvárdai járás 97 faluja), míg a rozsé - amely a Nyírség legfontosabb gabonanövénye volt - jelentéktelen. Természetes, hogy a termelt növények ilyetén alakulásában a talajadottságok játszottak döntő szerepet. „Talaja ugyanis általában kemény jellegű volt, a kezdetleges talajművelő eszközökkel nehezen lehetett kellő állapotba hozni. A talaj elsősorban búzatermelésre volt alkalmas" - írja Nyárády Mihály (NYÁRÁDY 1939.210). Az 1840-es években Fényes Elek arról ír, hogy „sok és sikeres tisztabúza, kétszeresbúza vettetik a' Mezőségen, 's a' Nyírségnek feketébb homokos határain. Zab mindenütt, árpa a' Mezőségen terem több." (FÉNYES 1836-40.IV/211.) 1851-es munkájában Szentmihályról írja, hogy annak „gazdag határa roppant kiterjedésű, s igen szép búzát terem" (FÉNYES 1851.IV/111.), s ez azt is mutatja, hogy a XVI. század óta a többi mezőségi településtől a jelentősebb település, Szentmihály vette át a vezető szerepet a búzatermelésben is. A XVIII. század első felének adatai azt mutatják, hogy - az ismert bizonytalan politikai helyzet miatt csak annyi földterületet szántottak fel, amennyin megtermelhették a család szükségleteit fedező termékeket (pl. Szentmihályon 1715-ben az összterület 7,5 %át, 1720-ban is csak 12,8 %-át használták szántónak) nem törekedtek feleslegek termelésére, hiszen abban az időben a fölös termékek értékesítése az év nagyobbik felében járhatatlan utak miatt lehetetlen volt (GOMBÁS 1968.4-5.). A határ nagysága miatt - különösen a szentmihályiak esetében - a távoli szántók rendszeres művelése nagy nehézségekbe ütközött; az 1787es határrendezés ezen is próbált segíteni, amikor is a földesúr hozzájárult ahhoz, hogy a lakosság a kiosztott telkeken tanyákat építhessen (GOMBÁS 1968.7). Ez csak Szentmihály határára értendő, mert a Mezőség többi falujában az alföldihez hasonló típusú tanyák nem alakultak ki. Ennek okai között megemlíthető az a tény is (amire Fényes Elek is a legtöbb községnél felhívta a figyelmet), hogy a Tisza a szabályozás előtt a községek határának nagy részét évente elöntötte. Nem véletlen, hogy csak a folyó szabályozása után vált nagyobb méretűvé a legelők és a rétek területének csökkenése. [Fényes Bűdről megjegyzi, hogy „legelője 6.000 holdat foglal el, de ezt az árvizek járják..."(FÉNYES 1851.1/189); ez a 6.000 holdas legelő 1895-re már a harmadára, 2.001 holdra csökkent, de a Mezőség 7 faluja összterületének csak alig fele - 57,8 % - volt szántó még 1895-ben is!] A gabonaféléken kívül a gyümölcstermelés is jelentős volt a Mezőségen. Bél Mátyás a XVIII. század eleji Szabolcs megyéről írja, hogy „A Tisza-mentén gyümölcsös kertéi azonban sokfelé találhatók, bőségesen is teremnek... Vegyük még ehhez a dinnye bőségét is. LIgyanis ez az, amivel e táj, mind íze, mind kedveltsége miatt elhíresedett." (BÉL 1979-14.) (Nem véletlenül 1 Vasárnapi Újság 1861.292. és B. B.: Tiszadobi juhász. Magyarország képekben. 1868.38-39. - Mezőgazd. Stat. 1897. 'Mezógazd. Stat. 1897. 'Mezőgazd. Stat. 1897. 218 A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997