A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Régészet - Pásztor Adrien: A Tiszavasvári-koldusdombi avar kori temető gyöngyleleteiről

A Tiszavasvári-koldusdombi avar kori temető gyöngyleleteiről zött változik, furatuk kónuszos, oldalaik bázisosan levágottak. A VI. század végétől az egész VII. századon át követhető ékszertípus, amely már a legkorábbi avar kori leletanyaghoz is köthető (PÁSZTOR 1995.73.)- Feltételezhetően a kezdeti időszakokban a Rajna-vidéki gyöngykészítő központokból jutottak el az avarokhoz, de a korszak helyi, tradicionális műhelyei is tovább gyártották őket. - A sötét vörösesbarna testet 5 db síkból kiugró, fehér és türkizkék (23, sír: I. tábla 11.1.), illetve 5 db fehér és világoszöld pávaszemes (19- sír: I. tábla 11.2.) és vékony, fehér, ötszörös hurokfolyatású rátétek díszítik. A 19. sír gyöngye enyhén irizáló és deformált, egyik oldala, szemes díszei töredezettek. Mindkét példány furata enyhén kónuszos. Az előzőekhez hasonlóan szintén hosszú életű típusok. Nagy méretű példányaik leginkább a korai időszak divatját jellemzik (pl. Szentendre: PÁSZTOR 1995.Lt 15.1.), de még a VII. század utolsó harmadában is felbukkannak (pl. Csákberény-Orondpuszta 414. sír: PÁSZTOR 1995/1996. IV.t.27.2.). Díszített, iker, lapított gömb alakúak: - Barnásfekete, enyhén deformált, aszimmetrikus, 3-3 db ellapuló, barnás okkersárga, kopott felületű szemekkel díszített ikergyöngy (23. sír: I. tábla 12.), amelynek furata kónuszos, oldalai bázisosan levágottak. Pontos kora avar kori párhuzamát a bizánci érmet is tartalmazó budakalászi 759. sírból említhetjük (PÁSZTOR-VIDA 1993.2.L2., PÁSZTOR 1995.Lt.18

.). Igen hosszú életű gyöngytípus, amelyet egyes és két-háromszorosan összetett változatban már a késő antik gyöngykészítő műhelyek kisugárzási körzeteiből ismerhetünk. Az avar korban is széles körben elterjedt divatjuk. A kárpát-medencei emlékeknél a VIII. század második felében is gyöngysorba fűzve láthatjuk a kundombi 149. sír (SALAMON-SEBESTYÉN 1995. 25-pl.22.) tanúsága szerint, s még a honfoglalás kori ékszerek között is felbukkan (bővebben még e típusról - további irodalommal - PÁSZTOR 1995.73., PÁSZTOR 1995/1996.). - Sötét vörösesbarna, aszimmetrikus, 4-4 db, síkból kiugró fehér szemű, kopott okkersárga négyszeres hurokfolyatású rátétdíszes (23. sír: I. tábla 131) és ugyanehhez a típushoz sorolható, barnásfekete alapszínű, 4-4 db domború, érdes felületű, lukacsos, szürkésfehér szemes és négyszeres hurokfolyatott rátétdíszes (19- sír: I. tábla 13.2.) gyöngyök, kónuszos furattal, deformált, sérült, bázisos oldalakkal. Mindkét típus gyakorinak mondható az avar füzérekben, a VI. század végétől a VII. század közepén - harmadik negyedében is a nyakláncokra fűzték. A 23. sír vörösesbarna példányának nagy méretű változatát a szentendrei sírcsoport gyöngyei között is láthatjuk (PÁSZTOR 1995.Lt.21.). Hasonmása említhető a táci 7. sírból (PÁSZTOR 1995.Lt.19

.), a csákberényi 349. sírból (PÁSZTOR 1995/1996.II.L11.12.), vagy a Budakalász-Duna-parti 310. és 549. sírból is. A 19. sír barnásfekete példányának párjai is megtalálhatók a korai avar gyöngysorok között, pl. Szigetszentmiklós-Háros 17. sír (SÓS 1961.16. kép 3.), Budakalász-Duna-part 1528. sír, (sötétbarna alapszínnel: Budakalász 395. sír), Deszk L temető 7. sír (MFM Ltsz.:5375.l4.), illetve egyes változatban pl. Csákberény 397.,55.,349. és 387. sír leletegyütteseiben is (PÁSZTOR 1995/1996.II.L11.20-23.) kimutathatók. - Sötét vörösesbarna, aszimmetrikus, deformálódom testű, 4-4 db, síkból kiugró fehér és áttetsző világoskék pávaszemes és négyszeres fényes fehér hurokfolyatású rátétdíszes, kónuszos furatú, bázisos oldalú üveggyöngy (23. sír: I. tábla 14.). Az avar kori szemes gyöngyök egyik leggyakoribb típusának iker változata, amelynek pontos hasonmását pl. a csákberényi 18., VI. sz. végére - VII. század első harmadára keltezhető sírból említhetjük (PÁSZTOR 1995/1996.IV.t.24.4.). - Fényes, kopott, szürkésfekete alapon 9 db lapos, erősen kopott okkersárga szemes és körülöttük kilencszeres vékony, szürkésfehér, kopott hurokfolyatott rátétdísz tölti ki a kónuszos furatú, bázisos oldalú gyöngytest felületét (23. sír: I. tábla 15.). Igen ritka gyöngytípus, amely nemcsak az avar korban (pl. Visznek: zöld szemekkel és vörösesbarna „csurgatott" rátétdíszítéssel: TÖRÖK 1975.340. Fig 12.1.,

Fig 8,Gr.95100, 8.) hanem még a honfoglaló magyaroknál is divatban volt (pl.: Sárrétudvari-Hízóföld 167. sír, HONFOGLALÓ 1996.266.24. kép). A honfoglalás kori példa azért is említésre méltó, mert a lelőhelyünktől mintegy 80 km-es körzetben lévő hajdúsági településről származik. - A hordó, bikónikus és négyzet átmetszeni, hasáb alakú enciánkék, erősen kopott, irizáló felületű gyöngytípusok (5. sír: I. tábla 16-18., 6. sír: CSALLÁNY I960. XVII.t.6.) többnyire a barbarikumi (TEMPELMANNMACZYNSKA 1985.Taf.l.59) és a késő antik (római) kora bizánci (pl. Callatis) műhelyekből származtatható típusok (PRÉDA 1980.M 350-es típus) vagy azok helyi utánzatai. Csepp alakú üveg gyöngycsüngő: A 8. sír női halottjának nyakcsigolyájánál talált három szem gyöngy közül az egyik sötét vörösesbarna alapanyagból formált, ellapított „csepp"-hez hasonló alakú csüngő, amelynek felső, elkeskenyedő, ívesen lekerekített végén a hossztengelyre merőleges furat: a függesztőlyuk látható. A csüngő előlapján lapos, szürkésfehér, egymást közel merőlegesen keresztező vonalfolyatott, illetve a kereszt végein és közepén összesen kilenc darab, alig kidomborodó, okkersárga szemes rátétdísz borítja a felületet (I. tábla 19-, IL tábla 1.). A csüngődísz az avar kori füzérek unikális példánya. Nem úgy, mint a dél-oroszországi késő antik (ALEKSZEJEVA1978:Tab.22.7-9.,l6.,Tab.24.5-10.,15-17.

( Tab. 24.11., ALEKSZEJEVA 1982.Tab. 35.4-5., Tab.36.79.,20., Tab.39.1-3.,Tab.40.70) a barbarikumi (TEMPELMANN-MACZYNSKA 1985.Taf.2.84-85.) vagy a késő római - kora bizánci (PRÉDA 1980.M 176.1-2.) viseletben, ahol fémből, drágakőből, borostyánból vagy üvegből készült, hossztengelyük végén átfúrt, alaktanilag típusában a forgástestekhez sorolható csüngők kedvelt divatékszerek voltak. Formailag velük a koldusdombi darab nincsen kapcsolatban. Ellapított teste azonban (távolabbi) formai rokonságot mutat a VIVII. századi germán (langobard, gót) ékszerek között fellelhető, lapos, kerekded, függesztőfüles csüngőkkel, medálokkal, amelyek nemesfémből készült pédányai (pl. Castel Trosino 115. sír: MENGARELLI 1902.Tav.VI

.2., Tav.XI.2., Trieszt: I LANGOBARDI 1990.434.,435.X.96b.), azok mintázott (IGOTI 1994.105. Fig.I.l68., Catn. 1.31 g.) vagy díszítetlen üveg utánzatai (pl.: Firmano 16. sír: I GOTI 1994.44l.,445.X.112., Jutás A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997 195