A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 36. - 1994 (Nyíregyháza, 1995)

Vörös István: Állattartás és vadászat Tiszavasvári-Deákhalom középső neolitikus településén

Animal husbandry and hunting in the Middle Neolithic ... Állattartás és vadászat Tiszavasvári-Deákhalom középső neolitikus településén VOROS István A Tiszavasvári-Deákhalmi dűlőben 1991-92-ben feltárt AVK településen 984 db gerinces csontmaradvány került elő, amelynek 94,5%-a volt anatómiailag és fajilag meghatározható (1. és 2. táblázat). A csontleletek 15 faj legkevesebb 125 egyedét reprezentálják. A Tiszavasvári-deákhalmi AVK teleprészlet csontfelhalmozódás szempontjából leggazdagabb része az ún. A. felület középső, északi és nyugati területe (az összes állatcsont 89,47%-a, 832 db innen származik). A húsbontó és vágószerszámok tökéletlenségei?) miatt a húsállatok végtagjait és törzsét apró darabokra vágták szét, darabolták fel. A négy gazdasági haszonállat és a három húsvad összesen 905 db csontleletében - a carpus/tarsus és az ujjpercek kivételével - mindössze 2 db ép csont (egy juh scapula és egy metacarpus) került csak elő. Az állatcsontanyag - a csonteszközök kivételével - ún. konyhai hulladék. Égett állatcsont három, kagyló négy, csiga egy objektumban van. Szórvány emberi maradvány nyolc helyen fordult elő. A gazdasági haszonállatok csontjai között a legnagyobb számban és arányban a juh volt (421 db, 47,84%); kecskének csak két darab csontja került elő. Mindössze 5%-kal kevesebb a szarvasmarha csontmaradványa (380 db, 43,18%). A sertésmaradványok száma és aránya rendkívül alacsony (75 db, 8,53%). A három gazdasági haszonállat közül a sertés és a juh egyhasznú, a szarvasmarha - vélhetőleg - kéthasznú volt. A juh tenyészállomány szaporulatának csaknem teljes levágása kizárja annak feltételezését, hogy a telepen gyapjúhasznú juhot tartottak volna. A szarvasmarha húsán kívül jelentős mennyiségű bőrt és faggyút is szolgáltathatott. A 28 db szarvasmarha 5 225 kg, a 46 db juh 702 kg, a 24 db sertés pedig 662 kg húst biztosított. (1 szarvasmarha [250 kg hús] = 10 juh f25 kg hús] = 6 sertés [40 kg hús].) A szarvasmarha folyamatos, a malacok és a süldők nyári, a bárányok és a növendék juhok tél-tavaszi mortalitást jeleznek. A szarvasmarha állományt kis termetű állatok alkották (5. táblázat). A csontok csaknem kizárólag tehenek maradványai. 20 szarvasmarha egyedet 3 éves kora előtt vágtak le (4. táblázat). A csontok anatómiai és testrégiók szerinti megoszlása (2. és 3. táblázat) jól mutatja, hogy a telepen a szarvasmarhának elsődlegesen a fej (AQ 4,6; 55 db; 14,6%) és az ún. húsosvégtag (AQ 3,6; 121 db; 31,8%) csontjai halmozódtak fel. A húsosvégtagon kívül hát-lapocka és mellrészt is fogyasztottak. A juhok kis termetű, ún. „tőzeg-juh" típusok voltak. A három nőstény egyed marmagassága 465-605 mm között volt. A juhállományban egyaránt előfordult szarvatlan és szarvalt nőstény. 42 juhot 2 éves kora elérése előtt vágtak le (4. táblázat). A csontok anatómiai és testrégiók szerinti megoszlása (2. és 3táblázat) mutatja, hogy a településen a juhnak elsődlegesen a húsosvégtag (AQ 5,0; 163 db; 43,5%), a fej (AQ 4,8; 52 db; 12,5%) és a törzs maradványai halmozódtak fel. A kecske ún. „aegagrus-típus" volt. A sertésállományt kis testű egyedek alkotják. Egy állat marmagassága 680 mm volt. 16 sertést 2 éves kora elérése előtt vágtak le (4. táblázat). A legtöbb sertésmaradvány a fej (AQ 12,6; 24 db; 32%) és a húsosvégtag (AQ 4,5; 24 db; 32%) régióba tartoznak (2. és 3- táblázat). A kutya vékony csontozatú, közepes testméretű „tőzegspicc". A településen kevés a vadászott állat: 5 faj (őstulok, vádló, vaddisznó, hód, mezei nyúl) 15 egyedének 31 db maradványa került elő. Feltűnő az erdei gímszarvas és a bozótos erdei őz hiánya. A neolitikum második felében Kelet- és Közép-Európa 72 településére került vad equida maradvány: 62 lelőhelyen Equus (vádló) és 21 lelőhelyen Hemionus (kulán). A magyarországi archaeozoológia egyik dogmatikus állítását, hogy a Kárpát-medencében a pleisztocén után a vádló már nem élt, a 20 magyarországi lelőhely több mint 80 db Equida lelete egyértelműen cáfolja. A szarmata szubprovinciájú vádló is és a kulán is a Duna völgyén keresztül hatolt el egészen a Rajna völgyének vidékéig (1. kép, 5- lábjegyzet). Az eredményes halászati tevékenységet a harcsa és a csuka maradványai bizonyítják. A halhús „természetes vitamin (A-B-C) és fehérje tápszernek" is tekinthető. A telepen előkerült 6 csonteszköz közül 5 dl) szarvasmarha bordából, 1 db vádló metapodiumból készült. A bordasimítók is, a bőrmegmunkáló metapodium „csontkorcsolya" is törötten került az objektumokba. A Tiszavasvári-deákhalmi AVK telep mikrokörnyezetében élő folyó és lassú folyású - vagy nagy tömegű, mély állóvíz (harcsa, csuka) -, valamint szezonális és állandó (Emys, Planorbis, Unió) homokos-iszapos talajú, sekély vízfelület egyaránt volt. Jósa András Múzeum Évkönyve 1994 183