A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 36. - 1994 (Nyíregyháza, 1995)

Trogmayer Ottó: Bevezető

Ottó TROGMAYER Bevezető TROGMAYER Ottó 25 éve annak, hogy több - akkor még fiatal kutató vállalkozott a magyarországi neolitikum történetének megírására, az akkor korszerűnek számító újabb ásatási eredmények és leletegyüttesek fényében. A kéziratok nagyobb része el is készült, azonban a kötet - a Régészeti Kézikönyv III. kötete - azóta sem jelent meg és remény sincs a munkálatok ismételt elindítására. Ugyancsak kudarcba fulladt a Schwabedissen professzor által szervezett sorozat, így napjainkig résztanulmányokból tájékozódhatunk, hiszen a Müller-Karpe kézikönyv sem felel meg elsősorban a szűk terjedelem miatt - elvárásainknak. E hiányosságot nem pótolhatja boldogult Valerij Tyitov öszszefoglalása sem, hiszen munkájában csak irodalmi adatokra támaszkodhatott, illetve több szóbeli közlésre, melyek egy részére nem is hivatkozott. Egy ilyen összefoglaló kötetre, mely a kutatás napi állását tükrözné, mindenképpen szükség lenne, hiszen jelenleg a tárgyalt korszak bármelyik kérdéscsoportjának vizsgálatánál különböző távolságból kell nekirugaszkodni, leggyakrabban rég elavult munkára hivatkozva, sok esetben téves, vagy kétértelmű „eredményeket" átvéve. Jelen előadásomban így magam sem tudok egységes kiindulópontot választani, ezért tézisszerűen saját hipotézisemet vázolom fel, mely úgy vélem korai neolitikumunk főbb kérdésköreit legalábbis érinteni fogja. Előre kell bocsátanom, hogy a rendelkezésünkre állló külföldi leletanyag - ahogy sok esetben a magunké is - nem korszerű technológiával végzett ásatásokból származik, a tárgyak közlése esetleges, vagy sok esetben ismételt, és a leggyakrabban nincs lehetőség az autopszív vizsgálatokra sem. A korszak feltárásai a legtöbb esetben igen kis felületre szorítkoztak, ami az esetlegesség hibalehetőségét már eleve magában hordja, a helyszíni vagy publikációs szelekció pedig legalább ugyanakkora hibalehetőséget rejt. Téziseimet az alábbiak szerint foglalom össze. Körös csoport A Körös csoport egy, a Rodopétól a Kárpátmedence közepéig terjedő, egységes kultúra része, mely korai fázisában valószínűleg nem bontható helyi csoportokra (csípett díszű kerámia kultúrájának nevezem), középső és késői fázisában azonban magában hordja a későbbi széttagolódás gyökereit. E gyökerek klimatikus, mikrogeográfiai okokra vezet12 hetők vissza. A kultúra eredetével kapcsolatban két nagy felfogás csap össze napjainkig. Az ortodox vélemény kis-ázsiai vagy dél-balkáni eredetű infiltrációval, esetlegesen migrációval kapcsolja össze az új, elsőként termelő gazdálkodást folytató népesség megjelenését. Többünk véleménye szerint a kultúra kialakulása egy adaptációs folyamat eredménye, melynek során az itt élő őslakosság átvette a máshol korábban lezajlott neolitikus forradalom vívmányait és azokat a helyi lehetőségekhez alakította. Mindez nem zárja ki esetlegesen kisebb etnikai egységek beolvadását, ám e jelenségre ezidáig semmi bizonyítékot nem találtunk. A Protosesklo kultúra kisázsiai párhuzamai közismertek, nem magyarázható azonban meg általam ismert érvekkel az a tény, hogy - a minden valószínűség szerint bevándorló - kultúra nem jelenik meg a Közép-Balkánon. Ennek csak egy oka lehetett, nevezetesen az, hogy a területet ekkor már a csípett díszű kerámia népe tartotta megszállva. A kétoldalú import-export tárgyak megléte a Protosesklo kultúra és a csípett díszű kerámia egyidejűségét bizonyítja. Amiképp a fejlődés gyökerei mások voltak, úgy a további fejlődés is különbözik a két területen. Belső időrend A radiokarbon adatok és a települések nagy száma (több, mint ezer), egybehangzóan azt bizonyítja, hogy a kultúra igen hosszú életű volt. Élettartamát mintegy ezer esztendőre becsüljük. Nyilvánvalóan szükségszerű, hogy valaminő kísérletet tegyünk a belső időrend tisztázására. Megfelelő stratigráfiai adatok hiányában - a bulgáriai és jugoszláviai teli feltárások erre nem adnak lehetőséget - tipológiai úton kényszerülünk valami rendszert teremteni a kultúra belső időrendjében. A festés motívumai és színei alapján végzett korábbi kísérletek adnak ugyan bizonyos támpontot, így a kurvolineáris minták fiatalabbnak tűnnek, mint az egyenes vonalú díszítések, valamint bizonyos fehér mintakincs idősebbnek tűnik, mint a sötét színű. E díszítőelemek előkerülése azonban esetleges. Egyelőre nehezen értelmezhető, hogy az egyes lelőhelyeken feltárt igen nagy számú festett edénytöredék - szemben a másutt előkerülő néhány ezreléknyi anyaggal - horizontális vagy vertikális különbséget jelent-e. Érvényesnek tartom a barbotin kerámia arányszámán alapuló becsült korszakbeosztást. További elemzésekre van szükség ahhoz, hogy Jósa András Múzeum Évkönyve 1994