A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 36. - 1994 (Nyíregyháza, 1995)

Trogmayer Ottó: Bevezető

Zum Geleit ezt összevetve más tipológiai jellemzőkkel, megfelelő darabszám esetén a valóshoz közeli időrendi sémába tudjuk illeszteni leleteinket. Valószínűnek tartható, hogy a különböző országokban különböző névvel jelzett, azonos kultúrát csak lelőhelyenként tudjuk összevetni, nem pedig egy-egy kulturális egységként. Ilyenképpen vitatható számomra Kalicz Nándor elkülönítése a Dunántúl Starcevo kultúrája és az Alföld Körös kultúrája között. Egyelőre úgy tűnik, hogy néhány lelőhely kiragadott jellemzői alapján véli Starcevo kultúrához tartozónak a Dunántúl Balatontól délre eső részének korai neolitikumát. A névadó Starcevo lelőhely valószínűleg a kultúrkomplexum egy késői fázisába sorolható, melyet éppen a Körös csoporton belül csak néhány lelőhelyről tudunk bebizonyítani. Én úgy vélem, hogy a BerettyóújfaluSzolnok-Balaton-Nagykanizsa vonaltól délre, a korai időszakban egységes kultúráról beszélhetünk, melynek életmódját esetleg a különböző geográfiai viszonyok alapján tudjuk megkülönböztetni. Korai vonaldíszes kultúra Már a székesfehérvári konferencián - mely gyakorlatilag e témakör vitaindítója volt - két pólus kristályosodott ki a Körös csoport és a korai vonaldíszes kultúra időrendi viszonyáról. Az ortodox nézet szerint a korai vonaldíszes kultúra valahol Északkelet-Magyarországon alakult ki a Körös csoport hatására, s így megjelenése a Körös csoport végével, a korai Vinca időszakkal párhuzamosítható. Mások szerint -se véleményemet azóta is megerősítettnek vélem - a korai vonaldíszes kultúra kialakulása nem sokkal követhette a Körös csoport megjelenését. E feltételezésünket több leletegyüttes bizonyította. Egyrészt proto-vonaldíszes elemeket leltünk egy a Körös csoport korai szakaszába sorolható lelőhelyen, másrészt egy korai Vinca lelőhelyen megleltük a vonaldíszes kerámia középső szakaszába (Tiszadob csoport) sorolható leletanyagot. A vonaldíszes kultúra kialakulását nem egy mikrogeográfiai egységben - nevezetesen Északkelet-Magyarországon - képzeljük el, hanem egy, Morvaországtól a Keleti-Kárpátokig terjedő hosszú sávban. E sáv mentén érintkezhettek e régió őslakói a Dunántúl déli részét és az Alföld déli részét egyaránt betelepítő Körös csoport tagjaival. Nem véletlen, hogy a vonaldíszes kerámia kultúrájának hordozói expanziójuk során csak egy második, vagy késői fázisban jelennek meg a Körös csoport szállásterületén. Nem véletlen, hogy az alföldi vonaldíszes kerámia korai szakaszának kerámiaanyaga a Körös-toroktól a Maros-torokig terjedő területen csak szórványként jelenik meg, méghozzá több esetben Körös telepeken, ami az egyidejűség egyértelmű bizonyítéka. Az Alföld déli részét a Marosig a vonaldíszes kerámia már csak a fejlett időszakában szállja meg (Szakáihát csoport). Ez az időszak pedig már a Vinca B időszakkal párhuzamosítható, azaz nyitott kérdésként kell kezelnünk, hogy a Körös-torok és a Maros-torok közötti területen a Vinca A időszakban milyen népesség lakott. A Protovinca kérdés A maroslelei ásatás alapján fölvetett szakasz sokféle értelmezésben vonult be a szakirodalomba, és többek számára a Protovinca időszak mást és mást jelent. Mindenekelőtt tisztáznunk kell a kora Vinca kultúra fogalmát. Maga a névadó lelőhely is kevert. Meggyőződésem, hogy a középső neolitikum kezdetén a különböző régiók között már nagymérvű differenciálódás indult meg. Gondoljunk a Karanovo, Kremikovci, Pernik leletek közötti különbségre, amennyiben a kérdéses típusok szinkronizálását tartjuk szem előtt. Ugyanez vonatkozik az igen nagy területen elterjedt Vinca jellegű együttesekre is. Talán egyszer egy terminológiai konferenciát kellene rendezni, ahol bebizonyosodna, hogy a Gomolaván talált Vinca leletek jelentősen különböznek az erdélyi, a bánsági, a nyugat-szlavóniai és a közép-szerbiai hasonkorú, s ugyancsak Vincának nevezett leletegyüttesektől. A Vinca kultúra genetikája ugyancsak megoldatlan, a számos déli impulzus mellett szem előtt kell tartanunk egy lokális fejlődés lehetőségét is, amennyiben elfogadjuk az edényeknél az éles hastörés, mint általános trend érvényességét. Amennyiben a Vinca kultúra - illetve annak helyi változatai - lokális eredetűek, akkor genetikus elődként a csípett díszű kerámia késői változatait kell szem előtt tartanunk. Azt a fázist nevezhetjük tehát Protovinca időszaknak, amikor a régészeti leletanyagban már megjelennek a Vinca jellegek, de még nem beszélhetünk kialakult korai Vinca kultúráról. Ezek a korai elemek a pliszszédísz, a besimított kannelura és a kettőskúpos formák gyakori fellépése. A Körös-Maros közötti régiókat a korai Vinca kultúra nem szállta meg. Ugyanakkor Protovinca elemeket meglehetősen gyakran találunk. Feltételezésünk szerint itt a Vinca kultúra azért nem tudott kifejlődni, mert a délre húzódó, már fejlett vonaldíszes népesség kiszorította vagy beolvasztotta a régió lakóit. A Maros vonalától délre azonban megtaláljuk a korai Vinca lelőhelyeket, s e területen majd a hazai késő neolitikumunk, nevezetesen a tiszai kultúra fog tért nyerni. A mozaik kultúrák A korai neolitikum két nagy kultúrája, a vonaldíszes kultúra korai fázisa, valamint a csípett díszű kerámia kultúrája, igen nagy területen egységes képet mutat. A középső neolitikum időszakától kezdve azonban e nagy kulturális egységek széttöredeznek, és számtalan apró, egyidejű csoport tűnik fel. Ezek nagysága meg sem közelíti a korábbi egységeket, Jósa András Múzeum Évkönyve 1994 13