A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Dám László: Földbe mélyített lakóépítmények az Alföld népi építészetében (lektorálta: Cseri Miklós)

A lakóházak földbe mélyítése nemcsak a magyar Alföld népi építészének jellemző vonása. Elterjedt a Kárpát-medence síkvidéki területein, s annak tágabb környezetében is, így a szlovák Alföldön, Szlavóniában, Bácskában, Bánátban valamint a Duna bulgáriai és romániai síkságán (DAM 1981.19-21.). A Duna-vidék földházai formai és technikai szempontból lényeges különbséget nem mutatnak a magyarországiaktól. A gödör kiképzése, bélelése, a tetőszerkezet és tetőforma, valamint a tetőfedés tekintetében számos azonos vonást találunk. Jelentősebb eltérés csak az alaprajzi tagolódásban, a tüzelőberendezés típusában, a fiisttelenítés módjában ill. a bejárat kiképzésében mutatkozik. A földházak építése, a sajátos történelmi körülmények következtében, különösen nagy jelentőségre tett szert Észak-Bulgáriában és Románia déli, síkvidéki területein, így Olténiában, Munténiában és Dobrudzsában. Mindkét terület földházainak alaprajzi tagolódása számos egyező vonást mutat a magyar földházakéval, azaz az egy-, két- és háromosztatú házak bejárata többnyire a hosszanti homlokzaton helyezkedik el, de ugyanilyen jelentős a rövidhomlokzati bejárattal rendelkező földházak elterjedése is. Míg azonban a magyar Alföldön néhány cselédház kivételével a földházak általában két- és háromosztatúak, az említett román és bolgár területeken nem ritka a négy-, öt vagy ennél több helyiséggel rendelkező földház sem, ahol az egyes helyiségek elhelyezése is sajátos vonásokat mutat. A magyar anyagban pl. ismeretlen a földházak L, T vagy U alakú alaprajzi elterjedése. A helyi építészeti hagyományoknak megfelelően a bolgár és román földházak többnyire nyüt tüzelősek, de nem ritka a kemence és a nyüt tűzhely együttes alkalmazása sem. A füstelvezetést kürtővel ellátott, különböző növényi anyagokból, rendszerint sövényből készített fustfogók segítségével oldják meg (FROLEC 1966. 35-43., STAHL 1958. 22-27.). A földházak elnevezése a magyar nyelvterületen általában fóldház, emellett általánosan használt kifejezés a ma már lekicsinylő jelentéstartalmú putri is, míg egyes vidékeken, így a Nyírségben és a Duna-Tisza közén — a putri és a főldház mellett — használatosak a burdej, bordej, burgyé, burdé, gunyec kifejezések is. A fóldház összetett szó, melynek első tagja ismeretlen, míg a második finnugor eredetű. Akifejezés nyilvánvalóan a ház építésmódjára utal. Ezt támasztja alá az is, hogy a földbe mélyített istállókat általánosan fóldólnak nevezik. Nehezebben határolható körül a szintén ismeretlen eredetű putri szó jelentéstartalma. Ez a szó ugyanis nemcsak a földbe mélyített lakóvagy gazdasági építményt jelöli, hanem mindenfajta kezdetleges, primitív építményt is. Eredeti jelentése feltehetően veremház, veremlakás volt, de később jelentésváltozáson ment át, s vált mindenfajta primitív építmény nevévé (BAKÓ 1973. 270., TESZ I. 964-965., II. 76., III. 318-319.). Tisztázatlan probléma a bordej és alakváltozatainak eredete és a magyar nyelvben való elterjedésének kérdése is. A szó a román nyelvben Jbordeiu" alakban általánosan elterjedt, de megtalálható Észak-Bulgáriában is. Frolec Václav a bolgár burdej szót román eredetűnek tartja, s meghonosodását román telepesek beköltözésével magyarázza (FROLEC 1966. 37.). A magyar nyelvtudomány legújabb 145