A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Dám László: Földbe mélyített lakóépítmények az Alföld népi építészetében (lektorálta: Cseri Miklós)

eredményei szerint a szó ófrancia eredetű, s „deszkából készült kunyhó" jelentésében került át a magyar nyelvbe (TESZ I. 344.). Ez azonban tárgytörténetileg nehezen igazolható, hiszen a népnyelvben mindenütt földbe mélyített építményt jelöl, s a korábbi források is ebben az értelemben használják (TESZ I. 344.). Herman Ottó a latin gurgustium-ra vezeti vissza, amely a népnyelvbe előbb gurnyec majd burgyé alakváltozatban került át. Ezt tartja valószínűnek Bakó Ferenc is, de nem zárható ki románból átvétele sem (HERMAN 1899. 60-61., KISS 1936. 73., BAKÓ 1973. 255.). A földházak jelentős szerepet játszottak az európai népi építészet történetében. Európa mérsékelt övi területeiről a szögletes vagy kerek alaprajzú tetőkunyhóval fedett veremházakról már a neolitikum óta rendelkezünk régészeti leletekkel. A kelet-európai neolitikum és bronzkor embere földházait már tűzhellyel, ill. kemencével is ellátta. Az észak-európai barbár népek — az európai klíma hidegebbre fordulásával — a római korban félig földbe vájt kunyhókban húzták meg magukat. A germán törzsek tűzhelyeket még nem építettek a földházak belsejébe, azok fűtését feltüzesített kövekkel és gőzzel oldották meg. Ez az a háztípus, amely Nyugat- és Közép-Európában, s így a Kárpát-medencében is elterjedt. Ilyen házakat építettek maguknak a népvándorlás kor második hullámának népei, így pl. az avarok, valamint a nyugati- és délszláv törzsek is. Ezt a háztípust szorította ki Közép-Kelet-Európában a EX-XIII. században a kelet-európai eredetű, kemencével fűtött házforma (GUYAN 1952. 174-179., PITTEROVÁ 1964. 164-176., KUDRNAC 1966. 197-221., MÉRI 1964. 51., BONA 1973. 66., MADARAS 1989. 24.). A kőtűzhelyek, ill. a kemencés földházak széleskörű elterjedése nagyjából egy időre esik a szláv népek szétvándorlásával. Ebből kiindulva ez a házforma szláv ház néven vált ismertté a szakirodalomban, s más etnikumoknál elterjedését is szláv hatásnak tulajdonítják. Jó példa erre Kudrnác Jaroslav összefoglaló tanulmánya a szláv földházakról, amelyekben a földházak romániai változatait, az Árpád-kori magyar kemencés földházakat, sőt a szász házat is szláv eredetűnek tartja (KUDRNAC 1966. 204-205.). A fóldházak középeurópai elterjedésével kapcsolatban más véleménnyel alig találkozhatunk a külföldi szakirodalomban (FROLEC 1966. 108-109., FROLEC 1971. 13-14.). Az építészeti kultúránk történelmi múltjára vonatkozó kutatások egyértelműen igazolják, hogy a Kárpát-medencében végleges otthonra találó magyarság nem rendelkezett alacsonyabb szintű építészeti tudással és gyakorlattal, mint a korabeli Közép- és Kelet-Európa népei. A földbe mélyített lakóépületek külső formái pedig az ugor kortól jelen voltak kultúránkban (FODOR 1983. 83., BARABÁS-GILYÉN 1987.161.). Árpád-kori népi építészetünket még döntő mértékben a verem- és gödörházak jellemezték, de mellettünk élt a fentálló falú, földfeletti építkezés gyakorlata is (MICHNAI1981. 225-240., FODOR 1989. 31-39.). A régészeti adatok mellett a földházak általános elterjedésére utal pl. IV. László király 1279-ben kiadott I. és II. törvénykönyvének az a részlete, amely a Magyarországra betelepült kunokat arra kötelezi, hogy „...keresztény szokás szerint falvakban, földbe mélyített épületekben" lakjanak 146