A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Vörös István: Apagy barbaricumi császárkori település állatcsontmaradványai (lektorálta: Kretzoi Miklós)

mellső végtag: a tehén scapula meso-, metacarpus microvarians; a bika humerus és a metacarpus mesovarians; az ökör humerus macrovarians. hátulsó végtag: a tehén astragalus és metatarsus mesovarians; a bika tibia meso-, az astragalus-calcaneus és a metatarsus macrovarians; az ökör calcaneus szintén macrovarians. A szarvasmarhák testméretének további jellemzésére, illetve a nemek — NOBIS-index (1954.) alkalmazásával történő — szétválasztására használható fel a hosszúcsontok hosszméretéből számított marmagassági érték is. A szar­vasmarhák marmagasságának kiszámítására a Kárpát-medencében a MA­TOLCSI-index (1970.) használandó. Apagyon az egyetlen ép hosszúcsont egy tehén metacarpusa, melynek hosszméretéből számított marmagassági értéke 1115.6 mm, közepes testma­gasság kategóriájú (VÖRÖS 1982.). A Duna-Tisza közén a szarmata településeken a tehenek marmagassága 1050 (mt)-1194 (mt) mm, alacsony-közepes; egy alföldi telepen 1200 (mc) mm, nagy-közepes (Biharkeresztes BÖKÖNYI 1985. 252.); Észak-Magyarországon 1050 (mc)-1172 (mt) mm, alacsony-közepes. A Duna-Tisza közén a bika marmagassága 1231 (tib) mm, nagyközepes (Kunszállás BÖKÖNYI 1976. 64.); Észak-Magyarországon 1088,8 (mc)-1272,3 (mc) mm, alacsony-közepes-nagyközepes; (Beregsurányban 1212-1247 (rad) mm, nagyközepes. A szabadszállási ökör marmagassága 1422 (mt) mm, gigantikus testma­gasságú ( BÖKÖNYI 1976. 65.), de csontozata rendkívül vékony. Észak- és Északkelet-Magyarországon, így Apagyon is a szarvasmarha­csontok hosszúsági és szélességi méretei, valamint a sculpturája alapján meg­állapítható, hogy az alacsony és közepes testmagasságú, micro-, és mesovari­ans csontméretű tehenek; az alacsony, közepes és nagyközepes testmagasságú, micro-, meso- és macrovarians csontméretű bikák eltérő tájfajtához tartoztak. Hogy a szarvasmarha csontanyag nagyfokú méretvariabilitása, hetero­genitása fajtajelleghez köthető valószínűsíti pl. a manchingi kelta oppidium szarvasmarháinak marmagasság megoszlása is (BOESSNECK et al. 1971.). Manchingban a tehenek marmagassága a törpe-alacsony-közepes; a bikáé törpe-alacsony-közepes-nagyközepes testmagasság kategóriába tartoztak. Ugyancsak több fajta együttes előfordulását bizonyítja az Oberdorla melletti Opfermoor késő kelta-császárkori germán telep szarvasmarha állománya is, ahol a tehenek marmagassága a törpe-alacsony-közepes; a bikáké pedig a közepes-nagyközepes-magas kategóriájú (TEICHERT 1974.). A mag­dalensbergi kora császárkori római városban a szarvasmarhák méretvaria­bilitása még nagyobb, a tehenek marmagassága a törpe-nagyközepes; a bikáké pedig a törpe-gigantikus kategóriákban oszlott meg (HILDEBRANDT 1966.). 41

Next

/
Thumbnails
Contents