A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Vörös István: Apagy barbaricumi császárkori település állatcsontmaradványai (lektorálta: Kretzoi Miklós)

Az eddig tanulmányozott postcraniális csontvázelemeken kívül a szarvcsapok mérete és formája is igen változatos. Az Apagyon előkerült szarvcsapok változatosak, a tehén és a bika szarvcsapja vastag falú, az ökröké pedig vékony. A magyarországi barbaricumi II-IV. századi szarvasmarhák szarvcsapméretének megoszlása a következő (BÖKÖNYI 1974, 1976, 1985, VADAYVÖRÖS 1977, VADAY-VÖRÖS 1979/80, VÖRÖS sajtó alatt HL): nem hossz nagy átm. kis átm. báziskeresztm. tehén 125-170 36-55 28-40 110-155 bika-ökör* 240* 57-80* 42-59* 160-220* A Barbaricumban az II-V. században élt ethnikumok többféle szarvasmarhát tartottak. A szarvasmarha-állomány nagyobb része népcsoport(ok)hoz tartozó „bennszülött" lokális tájfajtá(k)ból áll, míg a kisebb része zsákmány és/vagy kereskedelem során megszerzett „unport" fajtá(k)ból tevődött össze. A barbaricumi nagytestű szarvasmarha „fajtát" és ökröt BÖKÖNYI S. római eredetűnek, Pannóniából származónak tartja (BÖKÖNYI 1985. 252.). Gigantikus méretű és magasságú ökrök maradványai ezidáig kizárólag a szarmata nagysáncon kívüli császárkori Apagy és Zalkod településeken fordultak elő. A macrovarians csontméretű szarvasmarhák dominánsan szintén a szarmata sáncon kívüli területen, illetve kis számban a sánc melletti szarmata telepeken fordulnak elő (2. táblázat). A szarmata nagysáncon kívül az apagyi — és az észak-északkelet-magyarországi császárkori — nagytestű szarvasmarhák és ökrök nem pannóniai eredetűek (Pannoniában a római nagy testű szarvasmarhák az i.sz. II. században jelennek meg (VÖRÖS 1982. 134.). Ezek feltételezhetően az észak-itáliai Póvölgyéből (RIEDEL 1979. 19-74., 1985. 138.) származnak. A szarvasmarha-állomány megújulása — leegyszerűsítve — kétféleképpen következhet be: 1., gyors változás- „idegen" állatok nagy tömegével tulajdonképpen állomány (fajta) cserét hajtanak végre; 2., lassú változás - az állattartás feltételeinek javításával, a tenyésztési ismeretek bővítésével az adott régióra (környezetre) jellemző „tájfajtát" hoznak létre. A barbaricumi szarmaták élőállat kereskedelme nem Pannóniából irányult a Barbaricumba, ahogy azt BÖKÖNYI S. feltételezi (BÖKÖNYI 1974. 130., 1976. 46, 71.), hanem éppen ellenkezőleg, a szarmata nagysáncon belüli, az extensiv (=legeltetéses, legelőváltós) nagyállattartásra kiválóan alkalmas Alföldről hajthattak élő szarvasmarhákat a dunai limes kijelölt vásárhelyeire. A Barbaricumban a római importáruk és pénzforgalom II. sz. végi-IH. századi megjelenése is ezt látszik igazolni. (BÓNA 1986. 56-91., ISTVÁNOVITS tanulmánya ugyanezen kötetben). A gigantikus testméretű igavonó ökröket áruszállításra, kötött erdei talaj feltörésére használhatták. 42