A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Braun Mihály–Sümegi Pál–Szűcs László–Szöőr Gyula: A kállósemjéni Nagy-Mohos láp fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis) (lektorálta: Krolopp Endre)

A felszíntől 0,2 m-ig húzódó tőzegrétegben a különböző ökológiai csoportba tartozó fajok aránya kiegyensúlyozott, de a vízparti elemek (különösen az Oxyloma elegáns) aránya a jelentősebb. Ez a faunaösszetétel azt jelzi, hogy az Alföld más részeihez képest jelentősebb csapadékbevitelű (600-700 mm/év) terület az egyik igen drasztikus emberi beavatkozást sikeresen átvészelte. Jelenleg az eltérő vízborítású biotópok mozaikosan helyezkednek el a területen, ez az élettér leginkább a vízparti, amfibikus életmódot folytató Succinea féléknek kedvez, de a különböző tűrőképességű vízi és szárazföldi faunaelemek is fennmaradnak. A Mollusca adatok főkomponens analízise során három főkomponenst vettünk figyelembe, melyek az összvariancia 84,0%-át magyarázzák (17. kép). Az analízis öt csoportba sorolta a mintákat. A futóhomok és a tavi üledék élesen elkülönül. A tőzegből és a semlyék üledékből származó minták érdekesen csoportosulnak. A tőzeg legfelső részéből (0—0,2 m) vett minták egyértelműen elkülönülnek. A 0,2—0,5 m mélységből nyert tőzeg és a semlyék üledék minták egymáshoz hasonló tulajdonságot mutatnak. Valószínű, hogy a Molluscák „hasonló problémával" találták szemben magukat a semlyék és a láp állapotban, mindkét esetben közel azonos arányban fordulnak elő szárazföldi és vízi fajok. Véleményünk szerint a két eltérő élettérben azonos a vízi és a szárazföldi körülmények megléte. A különbség az, hogy a semlyék állapotban a vízzel borított és a száraz terület időben elkülönül, egymást periodikusan váltja; a lápon egyidőben, egymás mellett (mozaikosan) fordul elő. 17. kép Mollusca adatok főkomponens analízise Fig. 17. Principal component analysis (PCA) of Mollusc data 359