A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Braun Mihály–Sümegi Pál–Szűcs László–Szöőr Gyula: A kállósemjéni Nagy-Mohos láp fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis) (lektorálta: Krolopp Endre)

A Mollusca anyag elemzése alapján a következő eseménysort rögzíthetjük: (1) Száraz térszíni állapot — a xeroterm, nagy tűrőképességű fajok uralkodása jelzi a szárazföldi viszonyokat. (2) Periodikusan kiszáradó állapot — a klíma csapadékossabbá válása miatt időszakos vízborítás jellemezte a területet. A szárazföldi és vízi fajok a vízjárás ingadozásának megfelelően váltották egymást. (3) Bő vízborítású állapot — a vízi fajok dominanciája fokozatosan megnőtt, kialakult a tavi állapot (4) Láp állapot — a nyíltvízi élettér rövid idő alatt összezsugorodott, a növényzettel borított lápfelszínt a szárazföldi fajok benépesítették. A vízi és a szárazföldi fajok egymás mellett fordulnak elő. 4. A kalló semjéni Nagy-Mohos fejlődéstörténete Az üledékföldtani vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy a Nagy-Mohos meder nem folyóvízi, hanem eolikus eredetű. Mivel a Cepaea vindobonensis megtalálható a futóhomok rétegben, a tómeder a Holocénben keletkezett. A futóhomok feletti semlyék üledékből végzett radiokarbon kormeghatározás 8010 ±100 Bp. évet adott, a medert a Boreális homokmozgásai alakították ki. Az Atlantikum és a Boreális határán megváltoztak az üledékképződés feltételei. A terület időszakos vízborításúvá vált. A periodikus vízborítást a szárazföldi és a vízi csigafajok együttes előfordulása mellett a szemcseösszetétel megváltozása is jelzi. Az üledék pollensterilnek bizonyult, száraz körülmények között a pollenszemcsék nem fosszilizálódnak. A rétegnek viszonylag magas a karbonáttartalma, meszes konkréciókat, Chara oogóniumokat tartalmaz (18. kép A.). A mederben csak akkor maradhat meg hosszabb ideig a víz, ha a vízfenék valamilyen vizet át nem eresztő kőzetből (pl. agyag) van. A homok könnyen átereszti a vizet, így a semlyék állapotban a vízborítás a talajvízszint ingadozásától függőt. LÁSZLÓ és EMSZT (1915.) megfigyelései szerint a laza kőzet rossz vízáteresztővé válik, ha a velük érintkező vízből karbonátok, vagy humusz anyagok válnak ki, melyek a kőzetet összecementálják. A medret a futóhomoknál rosszabb vízáteresztő semlyék üledék fedte le, ami azt eredményezte, hogy a mélyedésben összegyűlt víz tovább maradt meg a területen. A későbbi időkben a csapadék jelentősen megnövekedhetett: az állandó vízborítást igénylő csigafajok aránya megnőtt és a szárazföldi fajok teljesen visszaszorultak. Kialakult a tavi állapot. A pollenanyag megmaradt a tavi üledékben, az eredmények alapján azonban nem lehetett meghatározni az egyes biosztratigráfiai fázisokat. Ennek oka valószínűleg az igen lassú üledékképződésben rejlik. Az arbor pollenek közül a tölgy dominál, így valószínű, hogy a környező homokbuckákat tölgyerdő borította. A kémiai elemzések szerint magas a tavi üledék vas-, mangán- és foszfortartalma. Ezek az elemek oxigénben 360