A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

István Páll: Gesellschaftsskizze einer Siedlergemeinde im einzugsgebiet Szabolcs bis zum I. Weltkrieg (Die Gesellschaftsstruktur von Újléta aufgrund des Quellenmaterials der Kirchengemeinde) (fordított Bartus Imréné)

A kemény és szigorú feltételek ellenére több mester is vállalkozott a toronyóra elkészítésére. Megtette ajánlatát Kékler Sándor Nyíregyházáról, Treffler József Pestről, Jákob Aloijz „lakása a várban, a dísz piaczon", Trach Ádám Debrecenből, Stantzel József Egerből. Végül ez utóbbi ajánlatot fogadta el a város, erről tanúskodik a közgyűlés 1836 július 10-i jegyzőkönyve. „Olvastatott Stantzel József egri órás levele, melyben fel nem vállalhatónak lenni jelentvén a toronybeli órának 700 pengő forintokért kívánt elkészítését, e helyett azon ajánlatát teszi, hogy 840 pengő forintokért kész az új órát a kívánt mód szerint elkészíteni, és a mostani toronybeli ótska órát is a római katolikusok tornyába igazítani és felállítani." A testület úgy határozott, hogy a munkálatokért csak nyolcszáz forintot hajlandó fizetni. „Tudósíttasson, hogy ha a toronyórát a kívánt mód szerint és feltételek alatt megkészítendi, s ennek felállítása után a mostani ótska óra leszedetvén és az ő költségén elszállíttatván azt kellő mód szerint a római katolikusok tornyába akalmaztatja, egy summában nyolcszáz pengő forintnak fizetése részére oly móddal ajánltatik, hogy ezen summából száz pengő forintnak a jótállás ideje alatt conditioképpen bent maradjanak."

7 Az új órát felállítása után nyíregyházi mester gondozta, az a Kéhler Sándor, akinek a nevével már találkoztunk az óra készítésére ajánlatot tevő mesterek között. 1843-ban Suták Sámuel polgármester előtt hét esztendőre elvállalta a megbízatást. „Alól írt megesmérem, hogy én magamra vállaltam Nyíregyháza város toronyórájára nézve az órás mesteri kötelességek teljesítését."

8 1853-ban a tornyot bádoglemezzel fedték be. A munkálatok költségeihez a város is hozzájárult 500 pengő forinttal. A közgyűlési határozat a döntést a következőkkel indokolta: „miután a folyamodó egyház tornya mint e helyütt legmagasabb pont, egyszersmind a város tulajdonát képező közóra alkalmatosságául, a községi tűzi őrök lakása és éj napontai működési színhelyéül is használtatik... ötszáz pengő forint ajándékul adatni határoztatik."

9 Öt év múlva, 1858-ban már a harmadik órát készíttette a város. Jelzi ez, hogy Stantzel József a szigorú feltételek vállalása ellenére is gyenge órát készített 1856-ban. A harmadik órát Schelle János órásmester csinálta, akiről a nevén kívül egyéb adatot nem sikerült felkutatni. Munkájáért a város 685 pengő forintot fizetett, amit nagyon is megérdemelt a derék mester, mert ez az óra 1927-ig működött.

10 Az óra kezelői, gondozói közül néhányat ismerünk. 1892-ben Sulyok Ferenc, 1895-ben Tamási Endre, 1899-től Géppel Tivadar volt az óra kezelője. 7 Sz.Sz.BMLt. V. A. 101/A, 9/9,1866 no. 8 Sz.Sz.BMLt. V. A. 102/7, 83/1863 9 Sz.Sz.BMLt. V. A. 142,10/5A, 1853 10 A továbbiakban idézett forrásokat ld. Sz.Sz.BMLt. V. B. 186. 925 d. jelzésű pallium. A városi mérnöki hivatal iratainak levéltári rendezésekor a toronyórákra vonatkozó anyagokat csoportosították. 229