A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

István Páll: Gesellschaftsskizze einer Siedlergemeinde im einzugsgebiet Szabolcs bis zum I. Weltkrieg (Die Gesellschaftsstruktur von Újléta aufgrund des Quellenmaterials der Kirchengemeinde) (fordított Bartus Imréné)

Az 1927-es esztendő jeles dátum a városi toronyórák történetében. A közgyűlés úgy határozott, hogy az evangélikus templom 69 éve működő órája helyett újat készíttet. Március 5-én a polgármester az evangélikus egyház lelkészi hivatalának a következőket írta: Nyíregyháza város közönsége az 1858. évben rendelte meg az ág. h. ev. templom tornyában lévő városi toronyórát. Az óramű egyes szerkezeti részei Géppel Tivadar órásmester jelentése szerint már annyira elkoptak, hogy új óra beszerzéséről kell gondoskodni. Az ág. h; ev. egyház és a város között fennálló évszázados meleg kapcsolatra való hivatkozással felkérem az egyház nagytiszteletű vezetőségét, hogy szíveskedjék engedélyt adni és hozzájárulni ahhoz, hogy a régi városi óramű leszereltessék, és modern szerkezetű, világító számlappal ellátott, legújabb rendszerű toronyóra állíttassék fel az egyház tulajdonát képező toronyban." A polgármester egy másik levele, amelyet Géppel Tivadarnak írt, arról tudósít, hogy a régi órát a reformátusoknak akarták adni. „A városi közgyűlésen az a javaslat tétetett meg, hogy a régi toronyórát, amennyiben az kijavítható, a helybeli református egyháznak ajánlja fel a képviselőtestület. Szíveskedjék azért hozzám írásban bejelenteni, hogy véleménye szerint a régi toronyóra kijavítható-e annyira, hogy azt a ref. egyház használhassa?" Hogy ennek a felajánlásnak mi lett a sorsa, arról a későbbiekben még szólunk. Az evangélikus egyház az új toronyórára vonatkozó városi kezdeményezéseket örömmel fogadta. A rendelkezésre álló iratokból valószínűnek látszik, hogy ekkor, 1927 márciusának első felében, még nem volt szó arról, hogy a modern óraszerkezethez harangjátékot is kapcsolnak. A város az új óra készítésére már 1926 decemberében pályázatot írt ki. Annak ellenére, hogy Nagy Elek műszaki tanácsos véleménye szerint a Budapesti Óragyár ajánlata volt a legkedvezőbb, a munkát mégis Sowinski József pesti órakészítő cége kapta meg. Géppel Tivadar — a városi órák gondozója — ennek a cégnek az ajánlatát tartotta a legkedvezőbbnek. A polgármester március 5-én kelt levelében értesítette Sowinski Józsefet a pályázat elnyeréséről. Arra kérte, hogy a részletek megbeszélésére látogasson el Nyíregyházára. Valószínű, hogy a nyíregyházi megbeszélésen került szóba a harangjáték készítése, mert március 22-én Sowinski a következőket írta Kardos István kultúrtanácsosnak; „Tisztelettel vagyok bátor szíves tudomására hozni, hogy Szlezák harangöntő úrnál két ízben voltam, alig haza érve Méltóságos Polgármester úr üzletemben volt, azonnal megmutattam a harangok árait és pedig: 8 db. harang 32-8 kg. kb. 1100 pengő. Amennyiben a harangjátékos óra lesz készítve, úgy nagyobb méretű óraszerkezetre van szükség, melynél több az anyag és több a munkabér, ennélfogva több a kiadás." A városi közgyűlés március 24-én határozott a harangjáték megrendeléséről, 25-én pedig már értesítették Sowinskit is a döntésről. Módosították a tervezett költségvetést a következőképpen: „4000 pengő — az óraszerkezet (legalább is olyan nagy, mint a római kat. templom tornyában lévő, 4 világítószámlappal, a számlapok 185 cm átmérőjűek). 360 pengő — az ötödik világító számlap és egy pár mutató. 230