A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)
István Páll: Gesellschaftsskizze einer Siedlergemeinde im einzugsgebiet Szabolcs bis zum I. Weltkrieg (Die Gesellschaftsstruktur von Újléta aufgrund des Quellenmaterials der Kirchengemeinde) (fordított Bartus Imréné)
derül ki, hogy 1808-ban már volt órája a toronynak, hanem az is, hogy ez az óra a városé volt és annak kezeléséről a város gondoskodott. A következő adatunk 1823-ból való. Ekkor már Kühne Kristóf nyíregyházi mester a toronyórák kezelője. 1823. július 6-án a város közgyűlése úgy határozott, hogy „a toronybeli óráknak leendő reparációjaként az órák számtáblája a város kasszájából fizetendő réztáblákból készíttessenek.' 52 1832-ből két adatunk is van. Kühne Kristóf mester elhalálozott, de Özvegye szerette volna megtartani az órakezelői állást, ezért kéréssel fordult a városi közgyűléshez: „Néhai Kühne Kristóf volt város conventionátus órássá Özvegye ajánlván magát állásadóul egy alkalmatos órás legénynek tartása neveletlen árvái tekintetiből kéri a meghatározandó fizetés mellett a toronybeli órának igazítását, s arra való felügyelést gondoskodása alá adatni, és őtet annak mindenkori jó állapotban való tartására leköttetni." 3 A város teljesítette a kérést és az özvegyet a vállalt kötelezettsége mellett megbízta a toronyóra kezelésével, de kikötötte: „a toronybeli órát nemcsak minden nap felhúzni és igazítani, de a körül minden kisebb újításokat azon konventióért pontosan megtenni tartozik." 4 A másik adat a toronyóra köteleinek cseréjére vonatkozik. 1832 december 8-án „Nemzetes Benkő István főbíró jelenti, hogy a toronybeli óra kötelek már oda nem használtatván, azok helyébe még a tavalyi főbíró által újak csináltattak, eszerént a kopottaknak hová fordítása iránt rendelést tenni kelletik." 5 A közgyűlés az elkopott három kötélből kettőt megtartani rendelt, egyet pedig árverésen értékesített. Hiába volt azonban meg minden igyekezet a régi óra javítására, 1836-ra - csaknem félszáz esztendős szolgálat után - alkatrészei teljesen elkoptak. A város elhatározta, hogy saját költségén új órát készíttet és a régit a római katolikusoknak ajándékozza. Az új órára vonatkozóan a közgyűlés igen szigorú feltételeket fogalmazott meg. Azt „egészen finom rézkarikákkal, aczél tengelyekkel, ágyú értz perselyekkel" kellett a mesternek készítenie. Kikötötték azt is, hogy „az egész óra mív esztergályozott legyen és készítője három esztendeig álljon jót" munkája minőségéért. A város vezetése semmit sem bízott a véletlenre és a feltételek utolsó pontjaként azt is megfogalmazta, hogy ^mennyi ára lészen az egész órának, annyi értékű jószágot bátorságul tartozik hitelesen előmutatni, és azt aképpen lekötni, hogy az óra haszon vehetetlen volna, az árát elvigye és az egész órát option- aliter visszavehesse." 6 2 Sz.Sz.BMLt. V. A. 101/A, 1/1 396 no. 3 Sz.Sz.BMLt. V. A. 101/A, 5/5 4054 no. 4 Sz.Sz.BMLt. V. A. 101/A, 5/5 4054 no. 5 Sz.Sz.BMLt. V. A. 101/a., 5/5, 48 no. 6 Sz.Sz.BMLt. V. A. 102/B, 36/166 228