A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)
Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)
jelentkezett tanítónő is felmondta a még el sem foglalt állást 197 . Végülis a második tanító 1896-ban foglalta el hivatalát. Szóltam már az iskolai mulasztások mértékéről. Érdemes megvizsgálnunk, hogy a presbitérium milyen eszközökkel próbálta érvényesíteni a tankötelezettséget. A törvény komoly figyelmeztetést és büntetést írt elő, ha a szülők a gyermekeket az iskolától visszatartották. Azonban ezeknek nem sok hatásuk lehetett, mivel a legsúlyosabb — a törvény által kiszabott 4 frt-os — büntetést a lakosság rossz anyagi helyzete miatt nem tudta kifizetni, ezért azt 1893-ban 1 írt 50 krajcárra mérsékelték 198 . Valószínű, hogy még ezt sem mindig tudták behajtani, így legtöbbször a figyelmeztetés maradt az egyedüli eszköz a presbitérium kezében, a büntetést csak kilátásba helyezhette: JElnök úr előadja, hogy a tanköteles növendékek iskolába nem járnak, s ebből kifolyólag leikök parlagon hever, holott már van vezető, kinek — ha t.i. az hivatásának megfelel — buzgalma folytán, a növendékek lelki kielégítést nyerhetnek s az életre előkészíttethetnek s így saját erejökön járni képessé tétethetnek. —Ezen előadás helyeseltetvén, erre nézve a következő intézkedés láttatott czélhoz vezetőnek: a szülék figyelmeztessenek kötelességök teljesítésére s ha a kívánt eredmény elérve nem lesz ezen eljárás által, járjunk el a törvényes úton." 199 Mindennek ellenére még 1906-ban is többen azzal a kéréssel fordultak az egyházi hatóságokhoz, hogy gyermekeiket a mindennapi iskolába járás alól mentsék fel. A presbitérium következetlenségét mutatja, hogy a hét ezirányú kérés közül hármat teljesített 200 . Mind a presbitériumnak, mind a szülőknek az iskoláztatással kapcsolatos anyagi gondjait jól tükrözik a bejegyzések. A tandíj 1872 és 1894 között alig változott (gyermekenként 1 véka rozs és 35-70 krajcár). Problémát általában csak a más vallású szülők gyermekei jelentettek: igaz, hogy az említett törvény 45. §-a kimondja, hogy a más vallású gyermekek szülei „ezen iskola költségeihez ugyanazon módon és arányban fognak járulni, mint azon hitfelekezet tagjai, mely az iskolát fenntartja", mégis a bejegyzések szerint sokkal többet fizettek. Az egyházi vezetés ezt a következőkkel indokolta: „Más felekezetűek egyházi adót nem fizetnek, de mivel nekik nincs iskolájuk, a rájuk vetett adó nem egyházi adó, hanem iskola fenntartási költség, melyet ők éppúgy használják, mint a reformátusok." 201 A magasabb tandíj fizetésének ötlete nem biztos, hogy a presbitériumtól származott: Macz János (katolikus) 1901-ben önként felajánlotta, hogy mindkét gyermeke után fizet külön-külön 2 írt-ot és 2 véka rozsot tandíjként, csak vegyék fel őket az iskolába 202 . A presbitérium 1904-ben már határozatban mondta ki, hogy a más vallásúak kétszeres 197 Presb. jkv. 1896. márc. 29. 198 Presb. jkv. 1893. máj. 11. 199 Presb. jkv. 1893. márc. 11. 200 Presb. jkv. 1906. ápr. 5. és ápr. 29. 201 Presb. jkv. 1895. szept. 15. 202 Presb. jkv. 1901. szept. 25. 214
