A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)

tandíjat kötelesek fizetni, mégpedig 64 liter rozsot, 2 korona 80 fillért és tanítói nyugdíj címen 30 fillért. 1905-ben a tandíjat pénzben szabták meg, 20 koronát kértek tanévenként

203

. Aztán 1907-ben tovább differenciáltak: azon szülők gyermekeinek tandíját, akik nem az újlétai ref. egyháznak fizettek adót (ez elsősorban a baptistákra vonatkozott), a vagyoni helyzetük alapján szabták meg: ez egy gyermek után 8-20 koronát jelentett. Valószínű, hogy a felsőbb egyházi hatóságok utasítására határozott úgy a presbitérium 1908 decemberében, hogy ahol a szülők egyike sem fizet egyházi adót, ott egy-egy gyerek után évi 2 korona, ahol a szülők egyike református, de a gyerek nem az, évi 1 korona a tandíj

204

. (Ezt a feltételezést alátámasztja az is, hogy a baptisták 1905 után többször az espereshez fordultak az őket sújtó magas tandíj- és egyéb pénzügyekben.) Hogy a fizetés elmaradását a presbitérium elkerülje, 1894-ben minden szülőt arra kötelezett, hogy a tandíjat az oktatás megkezdése előtti 8. napig fizesse be

205

. Ez azonban nem mindig történt meg: erre vonatkozik az az 1897. évi bejegyzés is, mely szerint a más vallású tanköteles gyerekeket, amennyiben 7 napon belül nem fizetik ki a hátralékban lévő tandíjat, kitiltják az iskolából

206

. Ez nem vonatkozott a református szülők gyermekeire, akiktől a községi végrehajtó hatalom igénybevételével hajtották be a hátralékokat. Azonban ez sem mehetett simán, mivel az egyháztanács 1894-ben erőteljesen figyelmeztette a községi bírót, „hogy az iskolai mulasztásokból 5 év óta befolyt bármily összeggel még ez év végéig gondnoknak számoljon el, ellenkező esetben egyház kénytelen a megyei tanügyi bizottságnak jelentést tenni."

207 A figyelmeztetésnek nem lehetett kellő foganatja, mert 1896-ban megismételték

208

. A befolyt tandíjak mennyiségéről csupán 1890-ből van pontos adatunk: egy gondnoki számadásból kitűnik, hogy ebben az évben a tandíjnak csupán 68,1 %-át tudták beszedni (a terménybeli rész 81,1 %-át, a pénzbeli résznek pedig csak 55,1 %-át)

209

! A törvény 51. §-a kimondta a szegények gyermekeinek tandíjmentességét. Ezzel a rendelkezéssel kapcsolatos a következő intézkedés: ^liután tapasztaltatott, hogy több szülők szegénységök miatt, illetve, némely gyermekek árvaságra jutva, iskolába nem járnak — ez okból határoztatott: hogy az Egyh. minden évben két árva gyermeket saját költségén iskolába járat s taníttat."

210 További könnyítésként 1905-ben határozatba foglalták, hogy akinek három 203 Presb. jkv. 1904. dec. 11. és 1905. dec. 18. 204 Presb. jkv. 1908 dec. 27. 205 Presb. jkv. 1894. nov. 29 206 Presb. jkv. 1897. dec. 5. 207 Presb. jkv. 1894. dec. 30. 208 Presb. jkv. 1896. ápr. 12. 209 Presb. jkv. 1891. jan. 8. 210 Presb. jkv. 1879. okt. 26. 215