A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)
Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)
1892-ből van adatunk arról, hogy továbbra is 1/2 véka rozssegélyt szavaztak meg egy özvegyasszony részére 185 . A fentiekben sorra vettem a bevételi forrásokat és a nem állandó kiadásokat. Láthattuk, hogy a presbitériumnak az egyháztagok ellenállása miatt állandó nehézséget jelentett a különböző kiadások fedezésére szolgáló termény és pénz behajtása. Ez a passzív ellenállás az adók folytonos emelése miatt több családnak az egyházzal történt szakításához, szekta-alapításhoz vezetett. „Állásfoglalásuk azonban negatív volt, s a társadalmi fejlődést sem segítette elő" — írja Varga Antal a balmazújvárosi szekták tagjairól (VARGA 1958.203.). Ugyanez a községünkben megalakult szekta tagjaira is vonatkozik azzal a kiegészítéssel, hogy a falu lakosságának főként szegényebb rétege kényszerűségből lépett erre az útra, nem látván más megoldást nehéz sorsának enyhítésére. A presbitérium tevékenysége az oktatás és a közművelődés területén Az alábbiakban azt vizsgálom, hogy az egyháznak — és rajta keresztül a presbitériumnak — milyen szerepe volt az oktatás területén, hatása milyen mértékben érvényesült az iskolai nevelésben, valamint a lehetőségekhez mérten milyen mértékben támogatta a közművelődés terén a kezdeményezéseket (PÁLL 1978.309-332.). Először az iskolával kapcsolatos jegyzőkönyvi bejegyzésekkel foglalkozom. Ezek tárgyalása során többször utalok az 1868: XXXVIII. törvénycikk népiskolákkal kapcsolatos rendelkezéseire, amelyek megvalósítása — ill. az attól való eltérések — világosan nyomon követhetők a presbitériumi határozatokban és intézkedésekben. Az iskolát már a település alapításának évében, 1865-ben létrehozták, Balogh István tanító bejegyzése szerint a következő meggondolásból: „Hogy pedig az Úrnak félelme és a tudomány közülök ki ne írtassék, hogy a kisebb ajkú ifjú nemzedék is mind ezekre oktattassék: iskolát emelni" határoztak 186 . (9. kép) Ki kell térnünk a lakosság írástudásának mértékére is, hogy az iskolai oktatás szükségességét, fontosságát alátámasszuk. A népszámlálási adatok szerint a községben 1880-ban 299, 1900-ban 594 és 1910-ben 622 ember tudott írni-olvasni (K. NAGY 1886.97., valamint. M. Stat. Közi. Új sor. l.k. 16. és 42.k. 294.). Ha ezeket az adatokat összevetjük a lakosság létszámával, akkor látható, hogy már 1880-ban a 6 éven felüliek közel 60 %-a ír-olvas, 1910-ben pedig már „csupán" 23,8 %-os az analfabétizmus. (Az előző esetben nem ismerjük pon185 Presb. jkv. 1892. febr. 7. 186 Presb. jkv. 1872. máj. 9. 210
