A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)

Vagyoni szempontból, vagy az Újlétán betöltött funkciójuk miatt fontos szerepet játszó családokat kibocsátó települések közül elsőként a szomszédos Bihar megyei Nagylétát említem. Innen elég sok személy érkezett a községbe, többnyire beházasodás révén. Fontos szerepet játszott településünkön Végh József, aki 1860-ban a nagylétai keresztelési anyakönyvben még szabómesterként szerepel. Újlétán 1877-ben a bankmegbízotti tisztséget, 1884-től pedig 1887-ben bekövetkezett haláláig a bírói hivatalt látta el. Újlétai viszonylatban jelentős mennyiségű — több mint 26 hold — földet szerzett. A Heves megyei Maklárról két család Újlétára költözéséről van tudomásunk. Vízi János, az egyik családfő jelentős birtokot, közel 25 hold földet szerzett; bírói hivatalt 1888-tól viselt, melyről az utolsó bejegyzést 1895-ből találjuk. Emellett többször presbiter is volt. Apósa, Apostol János szintén jelentős — több mint 15 holdas — birtokot vásárolt. A feltehetően mikepércsi eredetű Lénárt János az 1888-as birtokrészleti jegyzőkönyv szerint a legvagyonosabb ember volt Ujlétán: több, mint 42 holdas birtokot vásárolt. 1891-ben neve a presbiterek között is szerepel. A községet alapító balmazújvárosi családok után érkezett más helységbeliek vizsgálatát összegezve megállapítható, hogy azok fő foglalkozása is a földművelés volt — amennyire erre a hiányos adatokból következtetni tudunk. Legnagyobb számban a hajdúböszörményiek telepedtek le Újlétán az 1870-es években, de a betelepedések egészen az I. világháborúig folytatódtak. A múlt század végén és e században Újlétára betelepült családok tagjait vizsgálva figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy az anyakönyvekből valamennyi családtagot nem tudjuk felderíteni az elköltözések vagy a hiányosan bejegyzett adatok miatt; így az egyes községekből érkezettekre vonatkozó számadatok nem lehetnek pontosak, de közelítenek ahhoz. Újléta népessége 1865-1914 A község betelepülését főleg az anyakönyvekből kiolvasható adatok alapján tárgyalom. Vizsgáljuk meg közelebbről is ezeket a forrásokat! Az előző fejezetben többször utaltam a nagylétai ref. egyház anyakönyveire. 1865-től 1873-ig Újlétán nem vezettek anyakönyveket: az újlétai ref. egyház a nagylétaihoz tartozott, így az újlétai lakosság számának, családi állapotának változásait a nagylétai anyakönyvekbe jegyezték be. Külön feltüntették az illető lakóhelyét, így az 1873 előtti adatokat ezen anyakönyvek segítségével rekonstruálhattam. Pontatlanságok előfordultak bennük: ezt főképpen az 1873-as bejegyzéseknél figyelhetjük meg, ugyanis ebben az évben már vezették az újlétai anyakönyveket is, de az adatok még a nagylétaiakban is megtalálhatók. A nagylétai anyakönyvben 1873 május 21-ig 20 halálozás, az újlétaiban pedig csak 15 szerepel. Ilyen eltéréseket később is megfigyelhetünk: 1895-tól az állami anyakönyveket is vezetik, így az összehasonlításhoz jó alapot kapunk. Pl. 1896-ban 171