A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)

tek. Ezt főleg az Újlétára települt hajdúböszörményi lakosok esetében látom igazoltnak, de a tiszadobiak és tiszadadaiak is megerősítik a feltételezést. Arra is figyelmet kellett fordítanunk, hogy egy-egy család esetében a későbbi beköltözés esete is fennállhat, vagy az egyes személyeknél a kibocsátó községből érkezett házastárs születési dátuma későbbi, mint ahogyan a betelepülők a községbe érkeztek. Az Újlétára csoportosan, vagy rövid idő alatt érkezőket kibocsátó helységeket a 3. kép mutatja. A térképen nem jelöltem azokat a településeket, ahonnan érkeztek ugyan családok Újlétára, de a beköltözésük nem csoportosan, rövid idő alatt történt. (3. kép) E fejezetben megemlítem azokat a községeket is, ahonnan csak egy-két család érkezett, de ezen családok tagjai vagyonuk vagy betöltött funkciójuk miatt fontos szerepet játszottak Újlétán. Mielőtt rátérnénk a részletesebb elemzésre, meg kell említenünk, hogy a betelepülők kötelesek voltak egy meghatározott pénzösszeget befizetni a községi pénztárba. A presbiteri jegyzőkönyv 1878-as bejegyzése szerint „települési jogcímre" 2 frt 50 krajcárt kellett befizetni. Egyes betelepülők rossz vagyoni helyzetére mutat, hogy ezen összeg befizetése után az egyházfi-váltságot már nem tudták megfizetni.

13 Először az olyan községekből betelepülteket vizsgáljuk, ahonnan a családok közvetlenül a községalapítás után érkeztek. Időrendben először a Szabolcs megyei Tiszacsegéről érkezettekről vannak az anyakönyvekben bejegyzések. Már a takarékmagtár-alapítók között megtaláljuk Bútor János nevét, a nagylétai halotti anyakönyvben pedig 1866 június 25-i dátummal szerepel először tiszacsegei születésű újlétai lakosról bejegyzés. 1869-ig az összes tiszacsegei eredetű családnév felbukkan valamelyik anyakönyvben, így valószínűnek látszik, hogy ezen időszak alatt érkeztek a községbe. A legutolsó tiszacsegei születési dátum 1865, tehát az első családok Újlétára költözése 1865-ben vagy 1866-ban történhetett. Az anyakönyvekből kimutatható tiszacsegei eredetű családok neve a következő: Bana, Bútor, Férge, Szabó, Szuhogyi. A családtagokkal együtt 28 személy neve szerepel; ebből 16 férfi és 12 nő. A férfiak kizárólag mezőgazdasági foglalkozásúak: közülük 8 földműves, 1 napszámos, 1 zsellér, 3 személyt pedig csupán huszár, ill. szabadságos katona megjelöléssel illettek; 2 fő ismeretlen foglalkozású (egy fiú 12 éves korában meghalt). Időrendben a tiszacsegeiek, de létszámban a balmazújvárosiak után következnek a Hajdúböszörményből beköltözött családok. Főként Orosz István tanulmánya segítségével röviden vázolom a XIX. század közepe utáni böszörményi helyzetet, hogy az elvándorlás lehetséges okaira rámutathassunk. „A hajdúvárosok gazdálkodása a 18-19. században igen dinamikusan fejlődött. Nemcsak lépést tudott tartani a népesség gyors növekedésével, de jelentősen meg is haladta azt. A19. század utolsó harmadáig e dinamikus növekedés tár13 Presb. jkv. 1878. szept. 13. 166