A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)

sadalmi feltételei is biztosítva voltak... a természetes szaporodás okozta birtokaprózódást... másfél évszázadon keresztül ellensúlyozni lehetett a közföldek egyre nagyobb részének magánbirtokba adásával. Addig, míg volt felosztható „szabad föld", tehát a 19. század 60-as 70-es éveiig, a 18. századi birtok és ennek megfelelő társadalmi struktúrát kevés változtatással át lehetett menteni. Amíg a hagyományos hajdú gazdaság inkább állattenyésztő jellegű volt, kevesebb munkaerőt igényelt, a feudális függés hiánya viszont vonzotta a jobbágyokat, így a szükségesnél több munkáskéz halmozódott fel... A földművelés szélesedésével a 19. század első felében már ellentétes helyzet alakult ki mint korábban." (OROSZ 1974. 39-41.) A nagy tömegben bevándorló nem hajdú elemek felduzzasztottak a lakosság számát, ugyanakkor a felosztható közföldek már nem álltak rendelkezésre a földnélküli lakosság ellátására. Sillye Gábor hajdúkerületi főkapitány által a tárnokmesternek 1861-ben írt jelentés a hajdúböszörményi lakosság helyzetét elemezve rámutat, hogy „ezen hajdan jólétnek örvendett hajdú nép oly szegénységre jutott ezen lefolyt 12 gyászos év alatt, hogy csak egy lépés még és a nép nagyrésze koldusbottal kezében leend kénytelen elhagyni családi tűzhelyét." (SASHEGYI1959.336.). Valószínű, hogy ennek a nehéz anyagi helyzetben lévő, Hajdúböszörményben földhöz nem jutott nem hajdú eredetű lakosságnak egy része költözött át Újlétára 1870-ben és az azt követő rövid időszak alatt. Az első bejegyzések hajdúböszörményi születésű újlétai lakosokról 1870 március 27-i dátummal a nagylétai keresztelési anyakönyvben találhatók. Már ebben az évben 5 családról esik említés, 1881-ig "pedig az összes családnév kimutatható a forrásokból. így valószínű, hogy 1870-ben érkezett a családok többsége Újlétára. A legutolsó személy Hajdúböszörményben 1872-ben született, de ez esetben későbbi beköltözést feltételezhetünk, mivel az apa, Horváth Gábor foglalkozása csizmadia. Ebből arra következtethetünk, hogy a családfő iparos lévén családjával később követte a betelepülőket. Egy férfi 1874-ben nősült a faluba, így ez utóbbiak kivételével a többiek telepedhettek át Újlétára. Ha az 1870-es évet vesszük a betelepülés idejének, a betelepültek átlag életkora a nőknél 26,3, a férfiaknál 22,1 év volt. Az életkori megoszlást a következő táblázat mutatja (ebből kihagytuk a feltehetően később betelepült 5, és az ismeretlen születési évű 7 személyt). (5. táblázat) 5. táblázat: A Hajdúböszörményből betelepültek életkora férfi összesen 0-6 éves 6 9 15 6-12 éves 11 5 16 12-50 éves 20 28 48 50 feletti 5 3 8 167