A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Dám László: Földbe mélyített lakóépítmények az Alföld népi építészetében (lektorálta: Cseri Miklós)

6. kép Dohánykertészek fóldházai 1864-ből (Tápiószecső, Vasárnapi Újság 1864) Abb. 6. Erdhäuser von Tabakanbauern im Jahre 1864 (Tápiószecső, Vasárnapi Újság 1864) között váltakozik. A talaj adottságoktól függően különböző mértékben és módon biztosították a gödör falának - s magának az egész háznak - a szilárdságát. Míg az Alföld északi területein és a Tiszántúl déli részén a gödör falát semmivel sem bélelik, csupán egyszerű tapasztassál látták el, más területeken a fal és a tetőzet szilárdságát különböző favázas szerkezetekkel biztosították. A Nyírség déli részén, Debrecen környékén és a Hajdúságban pl. a ház gödrének sarkainál vastag oszlopokat ástak a földbe, melyeket felső végükön vékonyabb koszorúgerendákkal kötöttek össze. Gyakori volt, hogy a ház gödrét szorosan egymás mellé állított, alsó végükkel a gödör aljára támaszkodó, felső végükkel a koszorúgerendához szegezett karókkal bélelték ki. Előfordult az is, hogy az egymástól 30-50 cm-re állított karókat vesszővel befonták éppen úgy, mint ahogyan a sövényfalat készítették. A gödör béléséhez azonban nemcsak fát használtak, hanem nádat, napraforgókórót és kukoricaszárat is (SZTRINKÓ 1987. 38.). Ilyenkor a sarokoszlopok vonalában ásónyomnyi mélységű árkot ástak, ebbe néhány cm vastag nád-, kóró-, kukoricaszár falat állítottak, melynek felső végét a koszorúgerendához rögzítették. A gödör oldala és a fóldház fala között keletkezett üreget szalmával, szőlővenyigével, gazzal vagy más 139