A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Dám László: Földbe mélyített lakóépítmények az Alföld népi építészetében (lektorálta: Cseri Miklós)

5. kép Veremház (Debrecen-Bánk, ECSEDI

I. után) Abb 5. Mietenhaus (Debrecen-Bánk, nach I. ECSEDI) közvetlenül a gödör szélére támaszkodik, s ennek megfelelően csak az emelkedik a talajszint fölé (5-6. kép). A gödörlakásoknál különböző mértékben csökkentik ugyan a padlószintet, de a természetes gödörfalat a talajszint fölé nyúló mesterséges falazat egészíti ki (6-7. kép) (BAKÓ 1973. 271., BARABÁSGI-LYÉN 1987. 19-20., SZTRINKÓ 1987. 37-38.). Mindkét változat építésének fontos mozzanata a ház helyének kijelölése, amelyet jelentősen befolyásolnak a földrajzi adottságok. Különösen vonatkozik ez a veremházakra. Ilyeneket ugyanis csak ott lehetett biztonságosan építeni, ahol a talajvíz alacsony. Erre pedig legalkalmasabbnak Magyarország pleisztocén és holocén eredetű, homokos löszös, agyagos síkságai voltak. A történeti és szociális tényezők mellett a földházak nagyarányú alföldi elterjedésében a kedvező földrajzi adottságok is közrejátszottak. Az építőnek azonban figyelmet kellett fordítania arra is, hogy az esővíz be ne folyhasson a házba, s a bejárat lehetőleg délre vagy keletre nézzen. A talajadottságoktól függően különböző módon alakították ki az épület gödrét. A lazább, homokos talajú vidékeken, így a Nyírségben, a Hajdúságban és a DunaTisza közén a gödröt kissé befelé haladva, ferdén ásták, hogy a fal be ne omoljon. Az Alföld északi részén és a Tiszántúl déli területein, tehát a szilárdabb, agyagos talajú vidékeken a gödör fala mindig függőleges. A gödör méretei általában: hossza 6-10 m, szélessége 3-5 m és mélysége 1.5-1.8 m 138