A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Ratkó Lujza: A téli ünnepkör jeles napjai egy nyírségi faluban (lektorálta: Erdész Sándor)

Általában barátok társultak össze, iskolavégzett fiúk, katonaviselt legények és házas emberek egyaránt jártak. J)e nagyon meg kellett nézni, hogy pászoljon a hangja mindenkinek, mer az csak úgy vót szép!" Egy idősebb embertől tanulták a szerepeket, vagy olyantól, aki már volt betlehemmel. Egyik este ennél a háznál, másik este a másiknál jöttek össze, „mer ugye meg kellett azt tanulni mindenkinek pontosan, nem lehetett téveszteni egyet sem." A betlehemet vették vagy kölcsönkérték valakitől, de inkább maguk csinálták. A máriapócsi templomról mintázták, elöl két nagyobb torony volt, hátul középen egy kisebb. Fából és keménypapírból csinálták fél méter, vagy egy méter magasra, de volt ennél magasabb is. Kívülről bevonták színes papírral, belül kibélelték mohával, kis jászolt, kis szobrokat tettek bele: Jézuskát, Szűz Máriát, pásztorokat, bárányokat. Ajászol mellé két pici zászlót tűztek. Belülről a betlehem oldalait szentképekkel, színes papírokkal ragasztották körbe. Régebben gyertya világította meg, újabban színes elemlámpák Különösen a gyerekeknek volt nagy élmény, mikor a kis ablakon benézve meglátták a templom belsejét. A betlehemes játék szereplői a két pásztor , a két angyal , és az öreg voltak. Apásztorok és az angyalok fehér, lobogós ujjú inget, és fehér, cakkos női alsót vettek a ruhájukra. Fejükre keménypapírból csináltak magas sisakot, elejére egy keresztet, a tetejére meg derékig érő színes szalagokat ragasztottak. Játék közben hátra kellett simítani, mert egészen eltakarta az arcukat. A két angyal vitte a betlehemet. A két pásztornál csörgős bot volt, azzal verték a nótára az ütemet. A bot végébe egy szeggel öt-hat kis kerekre vágott fémlemezt (pl. bokszosdobozt> erősítettek, az csörgött. Az öregen hosszú bunda volt vagy rojtos guba, fején kifordított bunda-sapka, amellé taluseprűt vagy libatollat tűztek. Az ő botjára egy húsz-harminc centiméteres, fél méteres láncdarab volt erősítve, azzal csörgetett. Arra törekedett, hogy ne ismerjék fel: kendercsepűből vagy bundadarabból bajuszt és szakállt ragasztott, bekormozta az arcát, és a hangját is elmélyítette. Vilia estére mindennel elkészültek. Mikor kezdett sűrvedni, elindult a csapat, „felfogtak" egy utcát, és végig minden házba bekéredzkedtek. Általában mindenütt várták a betlehemeseket, csak akkor nem engedték be őket, ha már több csoport is járt ott előttük. A játék (1. a Mellékletben) kb. tíz-húsz percig tartott attól függően, hogy milyen hosszúra nyúlt az öreggel való tréfálkozás. Az öregnek központi szerepe volt a betlehemesben, ő több pénzt is kapott, mint a társai, mert a bajuszpedrőre valót nem osztották el. így aztán váltogatták ezt a szerepet, minden évben más játszotta el. Igazán jó öreg csak az volt, aki jól tudott tréfálni, rögtönözni. Sokszor előfordult, hogy a szabadkéménybe felakasztott kolbászból, sódarból leemelt egyet-kettőt, és a tarisznyába tette, hogy a háziak nem vették észre. Vagy „összeszedett ilyen tárgyakat, poharat vagy csuprot, oszt azt árulta, ki kellett váltani." Még olyat is megcsinált a nagyobb nevetség kedvéért, hogy kint megfogott egy tyúkot, betette a bundája alá, és mikor kérdezték a játékban, hogy mit hozott a Jézuskának, akkor elővette. „Szóval míg a pásztor meg a két angyal bent végezték a dolgukat, addig kuktálkodott az öreg odakint." Odabent megölelgette, bekormozta a lá115