A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Ratkó Lujza: A téli ünnepkör jeles napjai egy nyírségi faluban (lektorálta: Erdész Sándor)

boszorkányokat — az egyiknek sikerült, a másikat viszont az elmondás szerint megölték a boszorkányok. A másik, lucaszékkel kapcsolatos hiedelemkör szerint a széket nem karácsonyra, hanem Luca napjára kellett elkészíteni. Luca estéjén ki kellett vinni egy keresztútra, ott egy nagy kört húzni, és a kör közepén ülve meg lehetett látni a boszorkányokat. Ilyenkor nemcsak boszorkányok, hanem mindenféle ijesztő állatok, bikák támadtak az emberre, de a kör védelmet nyújtott ellenük. Aki rémületében kiszaladt a körből, azt szétcibálták. Az ijesztő alakok csak az éjféli kakasszóra tűntek el. Utoljára az 1920-as években akadt példa a lucaszék ilyen módon történő felhasználására. Luca-nap a szerelmi jóslásokra is alkalmas jeles nap volt, a lányok különböző módokon megtudhatták, mikor mennek férjhez, ki lesz a jövendőbelijük. Ha e nap estéjén beleöleltek a góréba, és páros számú maradt a karjukban, akkor még abban az évben férjhez mentek, ha viszont páratlan, akkor páratlanul maradtak. Mások szerint ahány górét öleltek, annyi év múlva mentek férjhez. Persze kicsit ölelt mindenki, hogy hamar férjhez menjen. A jövendŐbeh nevét úgy lehetett megtudni, hogy tizenhárom fiúnevet fel kellett írni ugyanannyi cédulára, a párna alá tenni eket, és amilyen nevű fiúval álmodott az illető lány éjjel, olyan nevű vette el feleségül. Ha reggelre elfelejtette a nevet, akkor meg kellett csókolni a párna foltját vagy a párna csúcsát, és újból eszébe jutott. Ugyanígy megálmodta a jövendőbelijét, ha egy bugyit és egy pénztárcát tett a feje alá éjszakára. A másutt inkább szilveszter éjszakájához fűződő derelyefőzés Biriben Luca napjához kapcsolódott. Összejött több lány, és ahányan voltak, annyi fiúnevet írtak fel cédulákra. Derelyét csináltak, és mindegyikbe tettek egy-egy cédulát. Ahogy jött föl a víz tetejére a tészta, úgy kapkodták ki, és kire milyen név jutott, olyan nevű lett a férje. A férjhezmenésre jósoltak abból is, hogy Lucakor elkezdtek valamit kötni, és ha karácsony viliájára elkészültek vele, akkor az új évben biztos volt a férjr hezmenetel. Hogy merre viszik majd férjhez, azt a meggyújtott, függőlegesen tartott gyufaszál dőlése mutatta meg. Luca-este ijesztgették is egymást az emberek. Székre bábut kötöztek, fából volt keze-lába, a feje rongyból, felöltöztették, mintha ember volna. Kitették az utcára, vagy valakinek az ajtajába, ahol nagy riadalmat okozott a sötétben. Előfordult, hogy dücskőt is tettek az ajtóba, hogy ne tudjanak kijönni a házból. Aki nem vette észre, annak még a szekerét is felvitték a padlásra. Karácsony (december 25-26.) A karácsony az egyik legnagyobb ünnepe a görög katolikus népnek. Már Márton-nap vagy Mindenszentek napján megkezdték a disznóöléseket, hogy az ünnepre legyen elég ennivaló. Az adventi időszakban nemigen, legfeljebb a karácsony előtti szerdán és pénteken böjtöltek. Karácsony viliája azonban mindig böjtnek számított, aznap vacsoráig nem ettek semmit. Vacsorára a hagyomá112