A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Ratkó Lujza: A téli ünnepkör jeles napjai egy nyírségi faluban (lektorálta: Erdész Sándor)

nyos étel a paszuly és a babájka (bobájka, mákos guba) volt. Apaszulyt kevés lével csinálták, sűrűre rántották, és cukorral ették, hogy az új évben sok legyen a pénzük. Ha nem paszulyt, akkor szemes tengerit főztek cukrosán, abból ettek egy keveset. A babájkát kelt tésztából készítették, elnyújtották, mint az angyalbögyörőt, apróra vágták, és lisztes tepsiben megsütötték a kemencében. Leforrázták, mákkal megöntötték, cukorral megszórták, úgy ették. Este, mikor már feldíszítették a karácsonyfát, akkor került sor a vacsorára. A család elimádkozta a Miatyánkot, elénekelték közösen a Mennyből az angyalt, majd mindenki egyszerre asztalhoz ült. Először apaszulyból vagy tengeriből szedtek a tányérra, de abból csak keveset ettek, mert mindenki a babájkát várta. Aztán az asszony leszedte a tányérokat, és egy tálban az asztalra tette a babájkát. Mindenkinek a tálból kellett ennie kézzel vagy villával. Egyetlen adat van arra vonatkozóan, hogy valamikor a tál alá, az abrosz alá pár szál szalmát tettek. A babájkából a gazda mindig adott egy-két szemet a tehénnek, lónak, disznónak is, hogy azok is részesedjenek a karácsonyi asztal áldásából. Az asztalról lekerült morzsát is belekeverték a moslékba, nem seperték ki. Helyenként tököt is sütöttek a vacsorához, hogy sok pénzük legyen az újévben. Vacsoráig senki nem mehetett el a háztól, csak miután ettek. Ilyenkor vagy elmentek kántálni, vagy egy háznál többen összegyűlve beszélgettek, borozgattak, így várták az éjféli misét. Az asszonyok már sütötték a kolbászt, főzték a sódart, hogy a miséről hazajövet legyen mit enni. Karácsony első napján húslevest főztek, de nem tyúkból, mert az hátrakaparja a szerencsét, hanem disznóból, mert az kitúrja. Húst sütöttek, tormamártást csináltak hozzá, töltöttkáposzta volt, pörgőit, meg különféle kalácsok, veknyik : mákos, túrós, lekváros türkösök . Sokszor annyit csináltak, hogy szilveszterkor is azt ették. Karácsony viliáján a lucaszékről meg lehet lesni a boszorkányokat. Ilyenkor mákot szórtak körül az istállón, nehogy elvigyék a tehén tejét. Még sokan emlékeznek a régi öregek hiedelmére: vilia éjfélkor az állatok megszólalnak, mert mikor Jézus Krisztus megszületett, akkor is megszólaltak. Ezért ilyenkor jól meg kell etetni őket, nehogy panaszkodjanak rossz sorukra. Szavukat csak az értheti meg, aki nagyon tiszta lelkű, de ahogy mondták, ilyen ember nem nagyon van. Mindössze két adat szól arról, hogy karácsonykor a víz is elváltozik. Az egyik szerint aki ilyenkor megmosdik a folyóban, annak nem fog fájni a szeme. A másik szerint karácsonykor minden kútban szent a víz. Ez azonban nem bizonyult igaznak, mivel a karácsonykor üvegbe zárt víz — a szenteltvízzel ellentétben — megbüdösödött. Alanyok vilia napját is alkalmasnak tartották arra, hogy megtudják, ki lesz a férjük. Fiúk neveit cédulákra írták, belegyúrták gombócba, és a főzés közben legelőször feljött gombócot kézzel kikapták a vízből. Vagy a párna alá tették a megírt cédulákat, hogy megálmodják leendő férjük nevét. Vilia este jártak és járnak ma is a kántálok. Különösen a Templony utcán volt ennek nagy divatja. Összegyülekeztek a legutolsó háznál felnőttek, gyerekek, még a karonülő kicsiket is vitték, és onnan indultak meg felfelé az utcán. 113