A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Pajzsos temetkezések a Dunától keletre eső kárpát-medencei Barbaricumban

(germánok és szarmaták) összeolvadásáról, vagy inkább idegen etnikum (esetünkben vandál) feltűnéséről a szarmata Barbaricumban, vagy - s véleményünk szerint ez a legvalószínűbb - egyszerűen egy az ellenfél harcmodorával szemben hatékonyabb, fémmel megerősített fegyver átvételéről. A fent elmondottak - kiegészítve a nevezett sírok kifejezetten szarmatákra jellemző rítusával - mindenképpen ez utóbbi verziót támasztják alá. Római pajzsok a Barbaricumban A Dunától keletre fekvő kárpát-medencei Barbaricum pajzsdudorjai között szerepel 2 római készítmény is, melyeket kronológiai és földrajzi helyzetük alapján (16. kép) a fentiekkel együtt kell tárgyalnunk. Az egyik Apáról ismert hamvasztásos temetkezésből, s a sír rítusa alapján az együttes a vandál/victovál kultúrkörhöz sorolható. A másik római umbó Geszteréden került elő halmos temetkezésből, csontváz mellett. Mint ilyen a hortobágy-porosháti és Nyíregyháza-Árpád utcai sírokkal jellemezhető szarmata csoporthoz tartozó együttes (BONA 1986.65.). A Dunától keletre fekvő kárpát-medencei Barbaricum pajzsos temetkezéseinek korábbi csoportjára nemcsak a fent említett két típus (antennás és római) jellemző. Előfordultak más - ugyancsak a Przeworsk kultúrából származtatható - umbók is, mint pl. a zemplíni/zempléni 54., 70. és 72. síré, a bratovói/batári, valamint a Medie§ul Aurit-i/aranyosmedgyesi egy-egy példány. Valamennyi hamvasztásos temetkezés melléklete. E temetők kronológiai és etnikai meghatározása ma még a vitatott kérdések közé tartozik

19 BUDINSKY-KRICKA - LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1990.310-314., KOTIGOROSKO 1991.154-155., HOREDT 1973.). Ugyancsak problémát jelent a vizesdpusztai/vizejdiai - szarmata környezetből származó - II. sz. végére keltezhető pajzs értékelése. Sajnos típusáról nincs adatunk. Tény, hogy a Közép-Tisza-vidék, a Dél-Alföld, Bácska és Bánát egyetlen pajzsos szarmata temetkezése ebben az időszakban (a vele szomszédos óbesenyői/Dude§ti Veche-i szintén kurgános - sírnak sem kronológiai, sem kulturális/etnikai hovatartozását nem ismerjük). A vizsgált területen a következő időszakban (a III. sz. legvégén - IV. sz. első két harmadában) hiányoznak a pajzsok a leletegyüttesekből. Annak ellenére ez a helyzet, hogy a környező barbaricumi területeken a pajzs eltemetésének szokása permanensen kimutatható ebben az időszakban. így a Przeworsk kultúra elterjedési körében az egész császárkor folyamán megtalálhatók a sírokban az umbóval megerősített pajzsok maradványai (GODLOWSKI 1970.). A Bosporus vidékén, s tágabb értelemben a Fekete-tenger északi partján a tárgyalt korszak kezdetétől ismerünk kölönböző formájú pajzsdudorokat. I. sz.: Szadovij kurgan (RAEV 1986.39..66.), Viszocsino (BESZPALIJ 1985.). Talán nem tévedünk, ha e körhöz soroljuk a bodrogszentmáriai/Plesany-i leleteket is. 71