A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Szőllősy Gábor: Íjászati alapismeretek
24. kép Nyíllövéstől sebesült vitéz ábrázolása Győr várának látképén (XVI.sz.) 24. Abb. Darstellung eines durch Pfeilschuß verwundeten Kriegers auf einer Ansicht der Burg von Győr (16. Jh.) Рис. 24. Изображение воина, раненного стрелой, на пейзаже с крепостью Дьёр (XVI в.) A fentiekből és más, kevésbé pontosan lejegyzett adatokból a nyíllövés okozta sérülés élettani hatása a követezőképpen rajzolódik ki. - Egyfelől feltűnő, hogy a legpontosabb szívlövés sem idézte elő a vad „tűzbe rogyását", vagyis hogy a lövés azonnal a földre döntötte volna és már nem tudott volna talpra állni. - Másfelől viszont sűrűn halálos kimenetelűeknek bizonyultak olyan lövések, melyek egyik létfontosságú szervet se találtak telibe. - A sebzett vadakra leadott további lövések szinte alig rövidítették meg az állat haláltusáját, vagyis íjjal nem lehet „kegyelemlövést" adni. - A nyíllövés ölő hatását szinte teljes egészében elvéreztetés által fejti ki. Az élő szervezetbe becsapódó nyílvessző általában benne marad a sebben (nagyon sokszor eltörik, s így ki sem lehet húzni), így a vér nem tud megalvadni és a seb nem tud lezáródni. A seb alatt itt természetesen nemcsak a bőrfelület sérülését értjük, hanem a nyíl behatolásakor keletkezett valamennyi belső sérülést is, ad absurdum minden átvágott hajszáleret. Az íjas vadászati tapasztalatok szerint ugyanis a szevezetből kifelé távozó vér mennyisége - bár a puskalövedék okozta vérzéshez képest bőséges - a hasüregbe, mellüregbe elfolyó vérhez képest elenyészőnek mondható. - A nyíllövés esetében nem számolhatunk ún. expanziós hatással 8 . Vadászati tekintetben tehát elmondhatjuk, hogy az íj kevésbé látványosan és lassabban, de biztosabban öl, mint a puska. Expanziós hatásnak nevezik azt a jelenséget, amikor az igen nagy sebességű (700 m/s) lövedék az élő szervezetben a becsapódás pillanatában vérkeringési sokkot idéz elő. Ennek hatásaként nagyon sokszor eszméletvesztés következik be. Bővebben ld. ZOLTÁN 1981.266. 471 •
