A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Lovász Emese: Adatok Észak-Magyarország római kori történetéhez
Alattyán 246. sír: ék alakú kivágással, de díszítetlen. Kéttagú csattal (KOVRIG 1963. LVI. t. 13-22.). Csákberény 119. sír (FETTICH 1965. Abb. 168.). Fűzfő 2. sír (FETTICH 1963. Abb. 165.). Nővé Zámky (Érsekújvár) 92. sír, 360. sír: a téglalap alakú vereten nincs kivágás, de megvan körben az ék alakú poncolt dísz (CILINSKA 1966. XXVII. és LVI. t.)Szebény 97. sír: öntött indás csattal és nagyszíj véggel (FETTICH 1965.). A csat analógiái közül említhetem: Szebény 167. sír (FETTICH 1965.). Sládkovicovo (Magyardiószeg) 74. sír (KÖLNIK 1980. CLIX. t. 74. b.). A nyékládházi temetőben vannak D-É-i irányítású szarmata sírok is a lábnál kézzel formált kis edénnyel, piros, fehér, zöld pasztagyöngyös ruhadísszel (itt szoknya szegélyeként észleltük a gyöngyöket), aláhajlított lábú bronz- és vasfibulával. Vannak telep jelenségek is: császárkori házat tártunk fel, középen - valószínűleg másodlagosan beásott - kemencével 9 . Nyékládházáról korábbról ismert két kis korongolt, szürke, füles korsó, egyik a homokbányából, a másik Rákostelepről. A hamvasztásos sírok kapcsán szólunk itt a közeli Muhiról. Egy hagymafejes fibulát említ K. Végh Katalin, a típusból csak kevés ismert a Barbaricumból (VEGH 1971. VI. tábla 6.). Muhi határában a Kocsmadombon került elő egy vandál urnasír, az edényen egy kőlappal. Feketére fényezett talpas urnáját benyomkodott pontokból képzett horogkereszttel és háromszögekkel díszítették. Benne a hamvak között három orsógomb volt: kettő díszítetlen, a harmadikat függőleges, bevágott vonalakkal díszítették. Ugyancsak innen, a Kocsmadombról származik egy Traianus ezüstés egy Licinius bronzérem (LESZIH 1939.). A Muhi közelében lévő Kistokajból számos kelta és dák hatást őrző kerámia mellett terra sigillata tál és több töredék, valamint III. század közepi szarmata anyag került elő (VÉGH 1974/75. V. tábla., GABLER, 1968. 224. 10. kép). Észak-Magyarország I-IV. századi régészeti anyagát ugyancsak K. Végh Katalin dolgozta föl (VÉGH 1974/75.). A továbbélő kelta és dák népességen kívül vandál, quad, illetve közelebbről meg nem határozható germán népesség leletei kerültek elő a folyóvölgyekben: a Sajó mentén végig, a Hernád völgyében kevésbé, itt nem számolhatunk továbbélő kelta lakossággal. Az újabb leletek a Takta mentét, a Tiszakanyart, a Bodrog mentét jelölik meg markánsabban. Kimutatható a déli (szarmata) és az északi megszállási tömb között az erős kölcsönhatás a II-III. század közepéig. Különösen sűrűn betelepült a mai Miskolc és környéke, a Szinva és a Sajó völgye. Erős quad hatást mutató kerámiaanyag került elő a Szabadság téren (VÉGH 1962/63.), a Rákóczi utcában 10 , a Sötétkapunál (PARDUCZ 1957.). A Tiszai pályaudvaron a Fűtőház és a Rendezőpályaudvar területén edényeket és edénytöredékeket találtak (VEGH 197-4/75. X-XI. tábla). A Kb. 4x4 méteres félig földbe mélyített ház, szemben lévő két nagy cölöplyukkal. Közöletlen. A Rákóczi u. 2. alatt a sötétkapui telephez tartozó töredékek kerültek elő 1957-ben, majd Révész László leletmentése során - 1988-ban. Utóbbi közöletlen. A leletek a miskolci Herman Ottó Múzeumban találhatók. 37
