A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Szalontai Csaba: Megjegyzések az Alföld IX. századi történetéhez II. (Szarvas–Kákapuszta–Kettőshalom)
(35. sír). Ezeknek a halottaknak nyilvánvalóan kettős övük volt 33 . A 35. síron kívül a 18. sírban találtak bronzcsatot. Mindkettő trapéz alakú, a pecke hiányzik (a 35. sír csatjának vasból készült a pecke) és szíjszorító, illetve csattest nélküliek 34 . Ahol az ásatás során feljegyezték, a férfisírok közül 4 esetben a pecek jobbra, két sírban balra (ebből a 35. csatja kimozdult), egyszer a fej és egyszer a láb felé nézett. Vagyis az övet balról jobbra csatolták 35 . Igen gyakran találtak a férfisírokban vaskéseket. Mindegyik sírban egy-egy fordul elő. Hosszuk 9-19 cm, szélességük 1,5 és 2 cm között mozog. Egyélűek és középső vagy szélső nyélállásúak (pl. a 18. és a 28. sír kése). 5 esetben találták a váz bal oldalán és három esetben a jobb oldalán. Ez utóbbiak közül az egyik a 2. síré. Az így kapott kép szerint a kés és az öv viseleti egységet alkot és így is kerül elő a sírokból (LÁSZLÓ 1941. 175., TOMKA 1972.68.). Érdekes csonttárgy került elő a 18. sírból. Az ívelt csontlemezt középen kifúrták. A jobb comb és a medence találkozásánál került elő. Szabó J. Gy. tarsolyzárónak határozta meg, Szőke B. M. pedig a propeller veretek közé sorolta (MRT 8.442.). A tárgy pontos párhuzam nélkül áll az avar emlékanyagban. Az általánosan elfogadott vélemény szerint a propeller alakú veretek az öveken a kések felett helyezkedtek el és a kések felfüggesztésében játszottak szerepet (LÁSZLÓ 1941. 179., TOMKA 1972. 72.). A 18. sír esetében viszont a csonttárgy a halott jobb oldalán helyezkedett el, míg a kés a medence bal oldalán feküdt. Ez persze nem zárja ki, hogy valóban az övre volt felerősítve. Mégis - ha meggondoljuk, hogy az avarok a tarsolyukat a jobb oldalukon viselték - Szabó J.Gy.-nek adhatunk igazat. Még azzal együtt is, hogy mint tarsolyzáró csak úgy tudott működni, hogy a tarsolyt függesztő fonalat (bőrt) a lemez közepén fúrt lyukon vezették át, ezzel lehetett nyitni és zárni a tarsolyt. Ismeretlen rendeltetésű tárgy került elő a 44. férfisírból. A kör alakú tárgy vasból készült, közepén átfúrták. A bal alkar mellett feküdt. Jó párhuzamát ismerjük a Szentes-kajáni 273. sírból 36 . Nem kizárt, hogy övdíszről van szó. A 44. sír medencéjén talált sarló formáját tekintve megegyezik a késő avar kori 37 típusokkal (ERDÉLYI 1975.). Az avar kori sarlós temetkezéseket SOMOGYI Péter gyűjtötte össze (1982.), ebbből kiderül, hogy nemcsak a késő avar korban volt általános a sarlós temetkezés, hanem a IX. század folyamán is. A rítus hitvilági háttere régóta ismert. A sarló eltemetése - amennyiben nem munkaeszközként helyezik a sírba (SOMOGYI 1982.193.20j.) - a halottól és ártó szellemétől való védekezés, amely az ún. vasbabona körébe sorolható (KOVRIG 1963.219., SZABÓ 1964.124., DIÓSZEGI 1974.90., BÁLINT 1974.602.). A 13 nő közül 11-et temettek el melléklettel (84 %). Csak a 12. és a 39. sír fordított tájolású és hasra fektetett halottját helyezték a sírba melléklet nélkül. A Nem ritka az olyan kettős öv, ahol az egyik övön bronz-, a másikon pedig vascsat volt: SzentesKajánon 18 ilyen sírt tártak fel (MADARAS 1991.53., KOVRIG 1963.161.). Kovrig szerint az avar kor legkésőbbi anyagában a csatok nem rendelkeztek csattesttel és szijszorítóval (KOVRIG 1963.158.). Ez megegyezik a késő avar övek viselési módjával (TOMKA 1972.65. 78. jegyzet). Vö. 32. jegyzet! A sarlók tipológiájával legutóbb Müller R. foglalkozott. Az ö megállapításai szerint a szarvasi sír sarlója az ún. íves sarlók körébe tartozik (MÜLLER 1982.469.). 324
