A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Szalontai Csaba: Megjegyzések az Alföld IX. századi történetéhez II. (Szarvas–Kákapuszta–Kettőshalom)
leggyakoribb melléklet a nőknél is a vascsat (5 sír). Két sírban (28., 48.) két-két darab is előkerült. A csatok formájukban és méretükben megegyeznek a férfisírok csatjaival, bár a temető legnagyobb méretű darabja éppen a 48. női sírban feküdt. A csatpecek egy esetben balra (20.), két esetben pedig a fej felé nézett (19, 28.). Vaskést szintén két sír tartalmazott (28., 48.). Mindkét esetben a váz jobb oldalán feküdtek 38 . Mindkét kés kisebb a férfiak késeinél. Négy sírban találtak agyag orsógombot (5., 15., 29., 31. sír) a térd mellett, két-két esetben a jobb, ill. a bal oldalon. Közülük kettő díszítetlen, kettőn pedig körbefutó bekarcolt vonalak vannak. Mindegyik tipikusan késő avar kori. Fülbevalót egy sírban találtak. A 30. sír ovális karikájú, üveggyöngy függős bronz fülbevalója jól ismert az avar kori anyagban 39 . Általánosan elfogadott vélemény szerint használatuk a VII. sz. végétől kezdődött, széles körű elterjedésük a VIII. századra tehető. A típus használata kb. a VIII. század végéig megszűnik, de egyes formai változatai megvannak a IX. század első harmadában is 40 . A 8. sírban talált bronzkarika az ásatási napló szerint a medencéről került elő és a leírásban csatként szerepel. A múzeum ezen a sírszámon egy huzalból készült bronz haj karikát őriz, amelynek a végeit egymásra tekerték. A napló szerint közvetlenül a medencecsont felett volt, így valószínűnek tarthatjuk a sírhoz tartozását. A rugós gyűrű ismeretlen az avar kori leletanyagban, általánosan elterjedt viszont a szarmata korban 41 . Mivel e sír helye és rítusa jól illeszkedik a temető képébe, avar korinak tarthatjuk és feltételezhető, hogy a karikát másodlagosan használták fel. A csecsemő-, gyermek- és serdülőhalottak közül csak egyet, a 10. sír Inf.II. korú gyermekét temették el melléklettel. Egy négyszögletes és egy kerek vascsat volt a sírban. Méretük megegyezik a többi sírban találtakéval. A bizonytalan nemű sírok közül egy, a 6. tartalmazott 2 vascsatot. A sírok mellékleteinél külön kell tárgyalni az állatcsontokat. A probléma vizsgálatakor mindenképpen figyelembe kell vennünk, hogy a temető alatt számos szarmata telepjelenség volt, így az egyes sírokban előforduló állatcsontokról nem minden esetben dönthető el, hogy valóban túlvilági útravalóról van-e szó. Az ásatási napló szerint két sír esetében számolhatunk olyan állatcsontokkal, amelyek biztosan szarmata gödörből kerültek a sírokba: a 16. sírban egy lócsontot találtak a sír fenekétől 15 cm-re, a 37. sírban pedig egy kisemlős lapockát. Ez utóbbi esetben a sírt egy szarmata gödörbe ásták bele. Teljes bizonyossággal nem dönthető el, hogy a 39. sírban talált lófog a sírhoz tartozott-e 42 . Tomka megállapításai szerint, ha a kés a nők bal oldalán kerül elő a sírból, akkor az nem az életnek megfelelő, hanem inkább rituális hely. E két sír esetében a viseleti helyen kerültek elő a kések, szemben más temetőkben megfigyelt szokásokkal (TOMKA 1972.35.68.). Tomka szerint a IX. századtól kezdve a kés elsősorban a férfisírok melléklete (TOMKA 1972.66.). 39 Néhány párhuzama: Kékesd (KISS 1977. Pl.XII.8.12. XIII.33.), Kisköre (GARAM 1979. Taf.9.35.10.1.2.), Kaposvár (BÁRDOS 1978.19.), Alattyán (KOVRIG 1963.XXII.36-7.), Szentes-Kaján (MADARAS 1991.43.t.l.). Kovrig szerint a VI. század 2. felétől figyelhető meg az elterjedése és a VIII. században vált általánossá a viselete. Cilinska szerint kb. 725-ig fordul elő, de egyes formai változatai a IX. század első harmadában is használatban voltak (CILINSKA 1966.142. Abb.10.). 41 Szentes-Nagyhegy, 20. sír (PÁRDUCZ 1956.XVIII.t.7.8.), Csongrád-Kenderföldek 19. sír (PÁRDUCZ 1959. VI.t.8.), Endröd-Szujókereszt 27. sír (VADAY-SZŐKE 1983.82.3. kép 8.). 42 Lásd 12. jegyzet! 325
