A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Medgyesi Pál: Néhány megjegyzés a közép és késő avar kor időrendjéhez

típusú övek is készülnek, sőt földbe is kerülnek a fiatalon meghaltakkal 750 után. Egy 90 éves periódussal a késő avar koron belül nem lehet mit kezdeni, ráadásul az átfedések miatt használhatatlan is az így kialakított rendszer. Ha azonban a készítési idő alapján kialakított kronológiát felhasználva - ismerve a halott életkorát - megpróbálom az eltemetés idejét meghatározni, a következő eredményre jutok, újra az előző példa adatainál maradva: egy X életkorú férfit, akinek 710-750 között készült típusú öve van, 710-b(X-16) és 750+(X-16) között temettek el, ha a felövezés idejét 16 évnek veszem. Jobban megnézve az eltemetés felső időhatárát, még egy probléma vetődik fel. Mint láttuk, az övek készítése minimum az avar önállóság megszűnéséig tarthatott, vagyis a legkésőbbi övek nem sokkal ez előtt készülhettek. Amennyiben azonban igaz az, hogy az avar állam bukása után nincsenek avarok az Alföldön, akkor a legkésőbbi típusú övekkel fiatal, nemrég felövezetteket kellett eltemetniük. A kevés rendelkezésre álló anyagból gyűjtést végeztem, s megpróbáltam megállapítani, vannak-e idős emberek kései övgarnitúrával eltemetve. Itt csak a Kisköre-Halastó temető néhány sírját említeném. A 70. sírban félhold motívumos, öntött bronzveretes öv volt. Két lemezből álló nagyszíjvégét poncolt hátterű rozetták díszítik. Hasonló kisszíj végek, hármas csoportosítású csüngős veretek és poncolt pitykék egészítik ki az együttest (V. tábla 1.). A férfi 41-60 év közötti volt (GARAM 1979. 20., SZENTPÉTERI 1990. 143-149.). Garam Éva (GARAM 1979.15.) és Szentpéteri József (SZENTPÉTERI 1990. 162.) megállapítása szerint ez a temető egyik legkésőbbi sírja. A 143. sírban poncolt, vésett veretek voltak egy szintén 41-60 év közötti férfi derekán (V. tábla 2.) (GARAM 1979. 29. és 23. t., SZENTPÉTERI 1990. 143., 158.). A 153. sírban ugyanilyen korú férfi sírjában késeinek tartható, poncolt hátterű veretek voltak (IV. tábla 2.) (GARAM 1979. 31. és 24.t., SZENTPÉTERI 1990. 143., 159.). Ha figyelembe vesszük a korábban vázoltakat, akkor azt kell mondanunk, hogy ezeket a férfiakat haláluk előtt minimum 24-26 évvel, maximum 44-46 évvel övezték fel. Amennyiben ezek az övek a VIII. század végén készültek, a temetés mindenképpen már a IX. században történt. Ha pedig a készítés ideje a IX. század eleje, akkor a temtés már akár a IX. század második felére is átnyúlhat. Sajnos kevés a használható adat, de a gyűjtést tovább folytatva talán sikerül további anyagot találni. Különösen érdekes lenne, ha ilyen kései övekkel 60-70 éves férfiakat találnánk, mert ebben az esetben még egyértelműbb lenne a temetkezés idejét a IX. század közepére tenni. Felmerül a kérdés, mi a helyzet a többi sírmelléklettel. Sajnos ezeknél nagyon nehéz megmondani, mikor kerülnek a tulajdonosukhoz. Egyedül a lószerszámoknál lehet feltételezni, hogy talán ezt is az avatáskor kapták a kor nomádjai. László Gyula szerint a honfoglaló magyaroknál az avatás felövezéssel történt, s ekkor kapta meg első hátaslovát is az ifjú (LÁSZLÓ 1944. 273.). Talán ezt erősíti az a kínai forrás, mely szerint a türköknél a lószerszámnak különleges értéke volt. A türkök büntetései közül halálbüntetés járt a lázadásért, emberölésért, más asszonyának elcsábításáért és lószerszámlopásért (vagy ló és szerszám, lókantár, azaz harcra kész ló lopásáért). Minden más vétség ellenszolgáltatással megváltható volt: a testi sértés, más lányának elcsábítása és a lopás, sőt még a lólopás is (ECSEDY 1979. 211.). Valószínűleg 257