A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Kiss Gábor: Adatok A Keszthely-kultúra kutatástörténetéhez

eddig általunk ismert) megfigyelések egy részének. „A sírlakók hét tizedrésze, mint az a vázakból és mellékletekből világosan kiderült, nők és gyermekek voltak." - írta Lipp (LIPP 1884.6.). Ezzel ellentétben a 756 temetkezés adatait tartalmazó listán 352 esetben volt az elhantolt neme feltüntetve. Ennek megoszlása a következő: Férfi 150 43 % Nő 109 31 % Gyermek 93 26 % Az arány ezek szerint más volt, a meghatározhatók közül a férfi volt több. El is vetnénk a Lipp által leírt korábbi megfigyeléseket, ha nem azt támogatnák a Keszthely-Városi temetőben elvégzett hitelesítő ásatásokon (KOVRIG 1960.160.) és a legutóbbi időkben kutatott Lesencetomaj-piroskereszti temetőnél tapasztaltak (PEREMI 1984/85. 160-161.). Lippnek tehát nyilván igaza kell legyen abban, hogy az általa kutatott temetőkben valóban a női és gyermeksírok aránya meghaladta a férfiakét. Leltárunk ellentmondása nyilván feloldható lenne, ha ismernénk a melléklet nélküli sírok nemi megoszlásának arányát. Lássuk azonban mit mond erről Lipp! „Férfisír aránylag kevés van a sírmezőkön, másrészt még e kevésnek kilencz tizedrésze is olyan szegényes, hogy egy-egy rozsdás vas csatnál egyebet nem lehetett benne találni... ebből ismét azt lehet következtetni, hogy az idetemetett férfiak túlnyomó többsége szolga vagy rabszolga lehetett, és hogy a szabad férfiak, a harcosok közül csak igen kevés végezte be itthon, családja körében pályafutását... Sőt tett észleleteim alapján még arra a meggyőződésre is jutottam, hogy a kevés itt nyugvó vagyonos, tehát szabad férfi legnagyobb részben aggastyán vagy nyomorék volt." (LIPP 1884/a. 18.) A melléklet nélküli sírok aránya ez esetben, hasonlóan a többi Készt helykultúrás temetőhöz, valóban magas, a megtalált leltár alapján 52 %. Ennek oka azonban nem okvetlenül az eltemetettek vagyoni állapotában, hanem sokkal inkább a temetkezési szokásokban, illetve az ennek hátterében álló hitvilágban keresendő. Esetünkben szinte biztosra vehetjük, hogy a dobogói temető népessége keresztény volt, ami a mellékletadás hiányában is megmutatkozik. Az ételmellékletek teljesen hiányoznak. Az egykor étkül sírbatett húsos állatcsontokról az ásató egy esetben sem tett említést, csupán a sírok földjébe keveredett égett csontokról emlékezett meg, amelyek viszont a korábbi kultúrrétegekből juthattak ide. Edény szintén elenyésző számban került napvüágra, azok is főként gyermekek sírjából. Térjünk azonban vissza a férfisírokhoz! Leltárunk szerint a 150 férfisír közül 14-ben volt övgarnitúra, tehát kevesebb mint 10 %-ban! Tanulságos a garnitúrák leírása. Ezek döntő többsége lemezes volt, tehát az úgynevezett kora és a közép avar korra keltezhető. Jóval kevesebb az öntött övdísz. Tovább vizsgálva ezeket kiderült, hogy eddig még nem került napvilágra Dobogón olyan teljesnek mondható övgarnitúra, amelyen a késő avar kor második felének ismert verettípusai fordulnának elő. Sem a leltárkönyvben, sem Lipp leírásaiban nem találkozhatunk ilyenekkel. Csupán egyes szórványos darabokról lehet esetleg szó. A nemek megoszlásában (a férfi övgarnitúrák díszei alapján) hasonló a helyzet Hévíz-Alsópáhokon is. Mi lehet ezeknek a jelenségeknek a oka? 249