A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Kiss Gábor: Adatok A Keszthely-kultúra kutatástörténetéhez

Mielőtt erre választ keresnénk, nem árt némi osztályozást végrehajtani. A Lipp Vilmos által feltárt Keszthely-kultúrás temetőket jellegükben két csoportra oszthatjuk: 1. Azok a temetők, amelyek tisztán Keszthely-kultúrás jellegűek (HévízAlsópáhok, Keszthely-Dobogó). Az avar kor egész ideje alatt használták őket (kb. 568-tól 836-ig). Ez magyarázza magas sírszámukat (Alsópáhok: kb. 3000, Dobogó: kb. 3500). Sok a melléklet nélküli sír és a temetők egészében hiányoznak az ételmellékletek. A sírok többségében nők és gyermekek fekszenek, kevés a férfinak meghatározható temetkezés. A férfiak közül igen kevesen viseltek díszes fegyverövet, és a VIII. század közepe után már nem jutottak hozzá. 2. A Keszthely-városi temetőt ezzel szemben olyan temetőnek véljük, ahová a Keszthely-kultúrás lakosság és az avarok együtt temetkeztek, legalábbis a temető használatának egy részében. Ugyanis amíg a temető nyugati oldala az imént felsorolt „tisztán" Keszthely-kultúrás jellemzőket viseli, addig keleti oldalán ott találjuk az avar haracosokat, a lovas sírokat (köztük egy női lovas sírt is!). Ezen a részen megtalálhatók a legkésőbbi típusú avar övgarnitúrák. Mivel a temetőből hiányzik a legkorábbi típusú Keszthely-kultúrás leletanyag, valószínű, hogy ide csak 630-at követően kezdtek temetkezni. Az avarok 670 után kezdték el használni a temető másik felét. A két népelem lassan kezdett összeolvadni, keveredni, amit az avar temetőrészben előkerült női sírok jellegzetes leletanyaga jól illusztrál. A temetőt, amelynek sírszáma kb. 2000, kétségtelenül az avar kor legvégéig használták. Mindebből a Keszthely-kultúra lakosságának történetére vonatkozóan az alábbi tanulságokat szűrhetjük le: Az 568 táján beköltöző és a mai Keszthely környékén vezetőrétegének irányítása alatt 568-at követően megtelepült késő antik kultúrájú népességet az első csapás 630 táján érte, amikor nyilván politikai okokból megfosztották őket addigi politikai és gazdasági centrumuktól, a fenékpusztai erődtől, valamint, valószínűleg uralkodórétegüktől is. Az új avar hullám népessége és az új politikai vezetés sem volt barátságos hozzájuk, területüket közvetlen ellenőrzés alá vonta, betelepítette és akarva, nem akarva végképp elszigetelte őket délnyugati kapcsolataiktól. Katonai szolgálatra kötelezték őket, mert más magyarázatot a felnőtt férfiak csekély számára aligha találhatunk. A VIII. század közepe táján a szabad harcosnak kijáró övgarnitúrák is eltűnnek sírjaikból. Ennek oka vagy az, hogy rangjukat vesztették, vagy pedig a keresztény vallás valamiféle megerősödése, esetleg az, hogy az elszegényedés miatt mindinkább melléklet nélkül temtekeztek. Meg kell jegyeznünk, hogy - noha ezek a temetők az avar korban végig használatban voltak - a tipológiailag legkésőbbi jellegzetesen Keszthely-kultúrás női leletanyag (eddigi ismereink szerint) szintén az avarok által is használt Keszthely-városi temetőből látott napvilágot. Fémmüves központjuk ezt a temetőt láthatta el legtovább. Ha nem is tudtunk választ adni a régen feltett (LIPP 1884/a. 44., 48-49., KOVRIG 1958. 69.), valamint az általam felvetett újabb kérdésekre, arra bizonáyra sikerült felhívni a figyelmet, hogy még száz év elmúltával is mennyi értékes és használható információt rejtenek Lipp leírásai és a múzeumi leltárkönyvek. Ne feledjük, Lipp korának megfelelően ásott és dokumentált, mai módszereket tőle számonkérni badarság. Mielőtt tehát bárki elhamarkodottan ítélkezne róla, jussa250