A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Hajdú Zsigmond: Elvi megjegyzések a régészeti kultúrák etnikai interpretációjának kérdéséhez
már fentebb említett problematikus volta ellenére is alkalmazott és használt fogalom a szakirodalomban 29 . E vázlatosnak is alig nevezhető kitekintésünkben, amelyben a két általunk vizsgált fogalom szakterminális jelentéskörének definiálhatóságát igyekeztünk bemutatni, azt láthattuk, hogy sokkal több szkepszis fogalmazódik meg a szakemberek körében külön-külön a két kifejezés használhatóságát illetően, mint azt a mindennapi használatból sejthetnénk; ugyanakkor problematikus voltuk ellenére egyik fogalom sem szorult ki a történeti szakirodalomból. Mivel ez az értekezés elsősorban nem a két fogalom jelentéskörének tisztázását tűzte ki célul, hanem egymásra transzformálhatóságuk lehetőségét vagy szükségességét igyekszik vizsgálni, célszerűnek látszik visszatérni a jelenidejű jelentéskörhöz, és így feltenni a kérdést, hogy elvi (logikai) alapon van-e egyáltalán lehetőség rá, és ha igen, hogyan. Ha ilyen alapról nézzük, azt mondhatnánk, hogy a tágabb értelemben használt „kultúra" (szakterminusként „régészeti kultúra") fogalom magába foglalhatja az „etnikum" minden lehetséges jelentését. Miért kell akkor az egyiket a másikba, mi több, a szélesebb jelentésűt a szűkebb jelentésűbe transzformálnunk? A választ - egy általunk lehetségesnek tartott módon - a történetírás céljában, illetve az ahhoz használatos módszerben találjuk meg. A történetírást úgy is felfoghatjuk, mint a jelen életünkből vett modellek alapján „raközelítés" a történelmi források adta lehetőségekhez mérten a régmúlt korok embereinek és népeinek életére. Ebben a ráközelítésben haladunk az általánostól a konkrétabbb felé, amennyire csak lehet 30 . Az „etnikum" fogalom mindenképpen egy konkrétabb, tehát egy közelibb fókuszpontot jelent a „régészeti kultúra" kifejezésnél a történeti vizsgálódásban. Ez motiválja a kutatókat, hogy törekedjenek a régészeti kultúrákban leírt történeti jelenségek etnikai alapú interpretációjára. A régészetnek a „kultúra-csoport-fázis-stb." terminusokat kényszerből kellett beépítenie leíró rendszerébe, mert az „etnikum" fogalom által megkövetelt konkrétság nem biztosítható a régészeti jelenségek rendszerében. Egy népnek hiába van még sok egyéb szokás, vallás, életmód szerinti jellemző vonása, amely egy adott történelmi pillanatban jól elkülöníti ezt a népet egy másiktól, a nem nyelvi emlékekben nagyon nehéz ezt elkülöníteni (pl. egy díszítőelem vagy egy temetkezési szokás alapján önmagában, csak régészeti jelenségek rendszerében, nem igen dönthető el, hogy egy nyelven beszélő közösséghez tartozott-e vagy sem). A külföldi szakirodalomban több szinonima is létezik a „régészeti kultúra" kifejezésre, amelyeknek megvannak a magyarban is valamikor használt, de a gyakorlatból már lassan kiszorult változatai („műveltség", „műveltségi kör" stb.). Ez azonban nem jelent komoly problémát, sokkal inkább az, hogy különböző régészeti korszakokban a „kultúra" terminus térben, tárgymennyiségben és egyéb kulturális jelenségekben eltérő nagyságrendű egységeket foglal magába. Módszertanilag létezik egy ezzel ellentétes irányú vizsgálati mód is, amely konkrétabb dolgok (tárgyak regisztrálása, majd különböző szempontok szerinti tesztelése) felől halad az általánosabb felé. A történeti kutatásban mindkettőt alkalmazzák, s a legtöbbször egymást kiegészítve (POPPER 1989. 117-153.). Az általunk leírt „ráközelítési" mód inkább a történeti kutatásoknak egy más szempontú megközelítésére utal: a vizsgált folyamatok fogalmi megragadására, amelynek egy lehetséges formáját Collingwoodnál olvashatjuk (COLLING WOOD 1987.). 23
